Vajda Judit
De helaasheid der dingen – belga-holland, 2009. Rendezte: Felix Van Groeningen. Írta: Felix Van Groeningen, Christophe Dirickx. Kép: Ruben Impens. Zene: Jef Neve. Szereplők: Kenneth Vanbaeden (a 13 éves Gunther Strobbe), Valentijn Dhaenens (Gunther Strobbe), Koen De Graeve (Marcel), Wouter Hendrickx (Lowie). Gyártó: Favourite Films NV / IDTV. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 108 perc.
A Kell egy dobos!-tól a Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadályig megszokhattuk már, hogy a belga vagy Belgiumban (is) alkotó rendezők vonzódnak a bizarrhoz és előszeretettel mutatják meg a csúnyát. Nem a csúnyaságban rejlő komikumot, tragikumot, netán szépséget, hanem a csúnyaságban rejlő csúnyaságot magát. A gond akkor kezdődik, amikor az ilyen mű nem annyira megmutatja, mint inkább öncélúan mutogatja mindezt. Amikor nem a groteszk bohócokkal nevetünk, hanem csak és kizárólag rajtuk.
A Szarul állnak a dolgokban például mintha a flamand „Móunika só” szereplőválogatásán járnánk: a szerencsétlen sorsú, rendkívül rossz helyre született, ám többre érdemes 13 éves fiú, Gunther semmirekellő, alkoholista apjával és három hasonszőrű nagybátyjával él együtt a négy férfi idős anyjának lerobbant házában. Az iskola- helyett így rokonaival gyakran a kocsmapadot koptató gyerek éveken keresztül asszisztálhatja végig, ahogy Celle, Petrol, „Beefcake” és Koen nőnek öltözik, „sörivó-Tour de France-t” rendez, a padlóra pisál, a barátnőjével üzekedik, esetleg késsel támad egymásra (vagy épp őrá). A baj pedig az, hogy hőseikkel együtt az alkotók is szívesen dagonyáznak ugyanebben a mocsokban, ami igen rossz hatással van a cselekményre, ami a funkciótlan – és szó szerint értendő – törpemutogatásba és néhány teljesen széteső kocsmai vagy tivornyajelenetbe való belefeledkezés miatt gyakran freak show-vá silányul. Pedig Felix Van Groeningen Dimitri Verhulst sikerkönyvén alapuló munkája ígéretesen kezdődik (már a főcím alatt, mindössze néhány percen belül atmoszférát teremt) és befejezését is nagyon jól eltalálták – csak a kettő között téveszt utat. A Szarul állnak a dolgok lehetett volna felemelő filmes fejlődésregény, dicső felemelkedés- (vagy épp szomorú elbukás-)történet – de nem lett az. Nem sokon múlt – néhány félresikerült, gyengébb jeleneten.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10297 |
