Mozi

Mediterrán finomságok

Forgács Nóra Kinga

Dieta mediterránea – spanyol, 2009. Rendezte: Joaquín Oristrell. Írta: Joaquín Oristrell, Yolanda García Serrano. Kép: Albert Pascual. Zene: Josep Mas, Salvador Niebla. Szereplők: Olivia Molina (Sofía), Paco León (Toni), Alfonso Bassave (Frank), Carmen Balagué (Loren). Gyártó: Messidor. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 100 perc.

A jobbára (társ)forgatókönyvíróként dolgozó Joaquín Oristrell (Szájból szájba; Extázis; Dolgok, amelyekért érdemes élni) rendezőként is jegyzi legújabb filmjét: Mediterrán finomságok címmel könnyű nyáresti műfaji egyveleget tálal fel nézőjének. A spanyol író-direktor mozija a múltba kalauzol, méghozzá az intimitás terepére: egy lánygyermek meséli el narrátorként édesanyja, Sofía kalandos élettörténetét – Sofia extrém körülmények között való világrajövetelétől egészen a lány megszületéséig. A film ily módon értelmezhető családtörténetként, ám Sofía személyes legendáriumának megidézése valahova a mese és a valóság közé félútra pozícionálja az eseményeket. Sofía veleszületett improvizatív és artisztikus szakácstehetséggel rendelkezik, és mindent felülíró ambíció hajtja a világ legjobb szakácsának címe felé. Életének meséje így felfogható karriertörténetnek is. Sofía sorsával ugyanakkor összeforr két férfi figura, Toni, a férj, és Frank, a szerető élete. Az édes hármas sztorijából bontakozik ki az erotikus-romantikus melodrámai szál, Sofía, Toni és Frank végül nemcsak közös ágyba bújik, hanem egy újfajta családmodell felállítására is kísérletet tesznek. Férfialakok és személyes viszonylatok gyakran humoros ábrázolást nyernek, helyzet és jellemkomikum hangolja vígjátékira a karrierista nőszemély furcsa összetételű családjának történetét. A vidám melodráma és a vígjáték dramaturgiai szabályainak megfelelően a hangsúly sokkal inkább a fordulatokra esik, mint az addig elvezető útra: hirtelen döntéshelyzetekben hozott érzelmi alapú választásokon szökdelve végig száguld előre a cselekmény.

Oristrell eközben nem érzékelteti sem a karriertörténet tétjét, sem a három főre átszabott intimitás meséjének súlyát. Hiányzik az ízlés szerint adagolandó drámai feszültség vagy az éppen csak a torok mélyén érezhető tragikus íz is, így válik Sofía sztorija kevéssé átélhetővé, távolivá a néző számára. Néhány remekül eltalált jeleneten túl sem a képi világ, sem a színészi játék nem elég lebilincselő ahhoz, hogy Mediterrán finomságok kezdetben üdítő hatása a játékidő végéig kitartson.