Molnár Gál Péter
Ami maghasadásban Teller, mozidíszletben Trauner, az volt filmzenében Rózsa Miklós. Hollywoodtól hírhedett amerikai magyar muzsikus. Oscar díjazta kísérőzenéit – 1945-ben a Bűvölet (Hitchcock) két szellemes, pszichoanalitikus tartalmú vezérmotívumáért, 1947-ben az én-megkettőző Othelloért (G. Cukor), 1959-ben a Ben Hur (Wyler) szimfonikus aláfestőzenéjéért. És akkor nem számoltuk, hogy 16 más esetben fölterjesztették a Filmakadémia díjára.
Csodagyerekként kezd. Még Ferenc József királysága idején, öt évesen hegedűszólista. Húsz, amikor balettkomponista. Lipcse, Párizs, London városokban tölti tanulmányi idejét. Minden forrás megemlíti, hogy Rózsa filmzenén kívül számos kamaraművel és szimfonikus zenekarra komponált alkotással is jelentkezett. Jeleskedett is komoly szerzőként? Hát, istenem: úgy tíz éve a margitszigeti szabadtéren koncertet adtak az amerikai mester nagyzenekari műveiből. A hallgatóság türelemmel kivárta a záródarabot: a Dzsungel könyve-szvitet. A budapesti dzsungel-dallamokat még Londonban szerezte (1942) Korda Vince rendezőnek, Korda Sándor producersége irányításával. Két évvel korábban fülbemászó édességű sikere volt az ezeregyéjszaka pesti hangzataival (Bagdadi tolvaj). Ennek forgatókönyvét Bíró Lajos írta. Rózsa filmjeinek címlistáján mindig találni magyarokat. Alexander Korda csábította Rózsát a London-Filmhez a harmincas évtized második felében. 1937-ben hagyja ott a komoly pályát és egy jelentéktelen Marlene Dietrich-filmmel (A páncél nélküli lovag) fordul az alkalmazott zenéhez. Korda Zoltán rendezte A négy toll (1939) csatajelenetekben kiemelkedő, színes filmet. Rózsa a zene. Korda Sándor rendezte Vivien Leigh címszereplésével, Laurence Olivier Nelson admirálisával a Lady Hamiltont (1941). Rózsa a zene. Átmegy az Egyesült Államokba. A United Artistsnál Lubitsch Lenni vagy nem lenni vígjátékának ő a komponistája (1942).
Billy Wilder: Öt lépés Kairó felé (1943) és a Férfiszenvedély (1945) jelzik hollywoodi eredményeit. Az M.G.M.461 átszerződik a Paramounthoz.
1947: Seherezádé dala – „tékozló tehetségét” Rimszkij-Korszakov élet-rajzfilmjére pazarolja. Minolli Bovarynéja (1949). Elérkezik újra a nagyköltségű filmek divatja. Rózsa a zeneszerzője a Quo vadis-nak (1951). Jön az Ivanhoe (1952): Walter Scott lóháton; a Julius Caesar (1953): Shakespeare Marlon Brandóval, A kerekasztal lovagjai (1953): einémascope-középkor, A király tolvaja (1955): összeesküvés az angol II. Károly udvarában, Diane de Poitiers (1955): szerelem a francia II. Henrik udvarában, Ben Hur (1959): színes ókor (15 milliós költségvetés, tíz év előkészület, százezer szereplő, tizennégy havi forgatás, tizenegy Oscar-díj és csak a Marton-forgatta kocsiverseny húsz percére emlékezni), Szodoma és Gomorra (1963): Sergio Leone kezdi el a bibliai történetet, megunja, Robert Aldrich bevégzi. Mutatósan drága filmekhez Rózsát hívják ünnepi hangzatokért. Muzsikál a Sherlock Holmes magánéletében (1970), sőt: személyesen is megjelenik a vásznon, mint az orosz balett karmestere.
Ha idehaza marad: hányszor szegi nyakát Rózsa Miklós, aki köztiszteletnek örvendett Miklos Rozsaként.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 1995/09 03. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1029 |