Alföldi Nóra
Az amerikai futball európai embernek olyan, mint jamaikainak a sífutás – misztikus és zavaros jelenség, az Álomgyárnak hála az egzotikum mögül mégis kibontakoznak a kissé agresszív játék alapszabályai. Egy mindenkiért, mindenki egyért, mégis mindig a daliás csapatkapitány a legmenőbb srác a gimiben, ki a győztes meccs után elnyeri a pompomlány kezét, az Egyesült Államok oktatási minisztériuma pedig egyetemi ösztöndíjjal jutalmazza.
Big Mike története nem követi szorosan a néphagyományt, mégis igazi amerikai sikersztori. A nagydarab, kissé együgyű srácot Memphis sötétebb utcáiból a sors vetette egy kertvárosi katolikus iskolába, éjszakánként bioszt tanult a mosodában, napközben diszfunkcionált az iskolapadban. Nyomorából egy kedves család – élén a szigorú, ám aranyszívű déli úrinővel – rángatta ki, röpke királyvíz-teszt és szidolozás után befogadták, kibontakoztatták tehetségét, mígnem az ország legkeresettebb hátvédjeként egyetemi diplomára és egy szaftos sportszerződésre is szert tett.
Michael Oher futballsztár igaz története készen kapott sztori volt ugyan, de John Lee Hancock rendezőt illeti a dicséret, amiért ügyesen elkerülte a tocsogós sportdrámák csalóka ziccereit. Pontosan mérte fel, hogy a jobb sorsra érdemes, hátrányos helyzetű fekete gettógyerek sztorija sok a jóból: a politikai korrektség sunyi közhelyeit, a könnyfakasztás alamuszi fogásaival együtt gálánsan továbbpasszolta, elsősorban főhőseire és kiváló színészeinek játékára koncentrált. Célba talált, A szív bajnokai ráérősen kocogó, melegszívű családi mozi lett; itt-ott megtorpan ugyan, hogy bájologjon a nézővel, ennyi azonban kell, nem állna jól neki a túlságosan szálkás fizikum.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10283 |
