Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Nagyfiúk

Vörös Adél

Grown Ups­ – amerikai, 2010. Rendezte: Dennis Dugan. Írta: Adam Sandler, Fred Wolf. Kép: Theo van de Sande. Zene: Rupert Gregson-Williams. Szereplők: Adam Sandler (Lenny), Kevin James (Eric), David Spade (Marcus), Chris Rock (Kurt), Rob Schneider (Rob), Salma Hayek (Roxanne). Gyártó: Relativity Media. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 102 perc.

 

Dennis Dugan neve nem véletlenül nem ivódott még be a filmrajongó memóriájába, hiszen A simlis és a szende nyolcvanas évekbeli tévéfilmes remeklése óta nagyjából a következő, jelzésértékű listával le is írható karrierjének szépen ívelt vonala: Beverly Hills-i ninja, Apafej, Lúzer SC, Férj és férj, Ne szórakozz Zohannel. Azaz kijelenthetjük, hogy Dugan neve fémjelzi a nem minőségi, csak szórakoztatást. Mindezzel még meg is békélhet a tudatos szelekcióval élő néző – csakhogy a Nagyfiúk most arra a közhelyre példa, hogy sajnos mindent alul lehet múlni.

Amíg az Apafej még érzelmi húrokat pengetett a felnőtté válásról, a Lúzer SC az apaságról, sőt, még a Zohan is egyfajta pikareszk-szerű történetet mesél el – addig a Nagyfiúk csak a legnagyobb jóindulattal penget bármiféle húrt vagy mesél bármiről. Az ugyanis édeskevés egy történethez, hogy felnőtt férfiak évtizedek után újra találkoznak, elvonulnak egy erdei házikóba családostul, majd nagyokat játszanak, miközben az arcukat simogató szellő régmúlt idők érzéseivel illan tova. Még alaphelyzetnek is sovány, amiből aztán (mintegy törvényszerűen) zavarba ejtően semmitmondó vígjáték kerekedik, bosszantóan bugyuta helyzetekkel, és olyan karakterekkel, akik saját éretlenségük csapdájába szorultak. Hiszen hiába adják egymás után magukat a késleltetett felnőtté válásra, anyakomplexusra s egyéb ínyencségekre vonatkozó értelmezések – ha egy filmben mindössze olcsó humorforrás a négyéves gyermek, akit az anya még mindig szoptat, illetve a negyvenéves férfi, aki időközben egy hatvanéves nőt vett el, a végeredmény mégiscsak humortalan, kellemetlen, sőt végtelenül szomorú marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10260

Kulcsszavak: 2010-es évek, barátság, család(i viszonyok), felnőtté válás, férfi szerepek, házasság, komplexusok, kritika/filmkritika, USA film, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 1344 átlag: 5.51