Sepsi László
The Martian Chronicles – amerikai, 1980. Rendezte: Michael Anderson. Szereplők: Rock Hudson, Gayle Hunnicutt. Forgalmazó: Fantasy Film. 300 perc.
Ray Bradbury az ötvenes években megjelent, regénynek álcázott novellafüzérét a nyolcvanas évek fordulóján kortársa, a többek között Spielberg Párbaja alapjául szolgáló novellát és a Legenda vagyokot is jegyző Richard Matheson idomította a kisképernyő követelményeihez. A Marsbéli krónikák Michael Anderson (1984) által rendezett, háromszor száz perces tévésorozat-verziója – melynek első része a sikertelen Mars-expedíciók, középső epizódja a kolonizáció folyamatának, zárlata pedig mindkét civilizáció pusztulásának történetét meséli el – ezáltal képviseli az amerikai fantasztikus irodalom két meghatározó alakjának sajátos együttműködését. Az adaptáció során éppen az veszett el, ami Bradbury munkásságának esszenciáját adja: Matheson átiratában Wilder ezredes személyében kiemel egy főhőst a széttartó epizódok forgatagából, lenyesegeti az eredeti lírai intermezzóit és az egyéb elkalandozásokat, hogy mindvégig csupán a két civilizáció interakciójára koncentrálhasson, egyúttal a Legenda vagyok tanulságaihoz hasonlóan hangsúlyozva a „másik” fogalmának relativitását. Ezzel egy időben a tévéverzió direkt aktuálpolitikai áthallásokkal is gazdagodott: míg az eredeti szöveg, elsősorban Bradbury melankolikusan filozofikus, és ezáltal mindvégig az univerzalitások szintjén mozgó közelítésmódjának köszönhetően következetesen távol maradt a nemzetközi helyzetre adott reflexióktól, addig a hidegháború talán legsötétebb éveiben készült adaptáció már a két kultúra harcának motívumán túl is leütögeti a felröppenő labdákat. A poszt-apokaliptikus sci-fik zsánerébe besoroló harmadik epizód már ezer szállal kötődik az ugyanezen években készült atomcsapás-filmekhez: az idegen bolygón is a végóráit élő emberi civilizáció és a maroknyi túlélő eszképizmustól hajtott végső gesztusai a hidegháború ihlette tömegfilmek legkeserűbb jelenetei közé tartoznak. Az amerikai pionír-szellemiség Matheson árnyalatnyival pesszimistább felfogásának köszönhetően az eredetinél is direktebb módon kerül idézőjelbe, s habár a zárlatban újra átviláglik Bradbury szívmelengetően humanista gondolkodásmódja, ezúttal vajmi kevéssé enyhíti a két világ pusztulásának krónikájából kibontakozó, komor kor- és emberképet.
Extrák: előzetesek.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10253 |
