Roboz Gábor
A legújabb Polanski-film alapjául szolgáló regény a terrorizmus elleni háború kapcsán kialakult politikai helyzetre reagáló paranoia-thriller.
A Hollywood által kimondottan kedvelt Robert Harris regényírói életműve során három évvel ezelőttig következetesen távol tartotta magát a jelen konfliktusaitól. A kimagaslóan sikeres angol bestseller-szerző A szellemírót megelőzően írt második világháborús kódfejtőről (Enigma), Sztálinnak a valóságban nem létező fiáról (Sztálin élt, Sztálin él, Sztálin élni fog!), a Vezúv történelmi jelentőségű kitöréséről (Pompeji), Cicero életpályájáról (Imperium, Lustrum), valamint egy alternatív múltról, amelyben a nácik megnyerték a második világháborút (Führer-nap). A húszas-harmincas éveiben a BBC-nél és ismert közéleti lapoknál nevet szerző író 2007-es könyvében szakított különbejáratú hagyományával, és a szórakoztató irodalom keretein belül maradva nyíltan reflektált a közel-keleti konfliktus nyomán létrejött politikai helyzetre.
A regény névtelen narrátora a címben megjelölt foglalkozást űzi: a rendelkezésére bocsátott tények és az alany által felidézett anekdoták felhasználásával megírja a megrendelő életrajzát, amin a boltokba kerülésnél szerzőként kizárólag a szóban forgó híresség neve szerepel majd. Az elbeszélőhöz a történet elején a volt brit miniszterelnökől érkezik felkérés, hogy lépjen nemrég elhunyt szellemírójának helyébe, és záros határidőn belül fejezze be a kiadásra váró memoárját. A munkát azonban hamarosan váratlan fejlemény zavarja meg, és a politikust érő vád nyomán (amely szerint a férfi háborús bűnösnek minősül, ugyanis a közelmúltban átadott pár terrorizmussal gyanúsított brit állampolgárt a CIA kínzás-specialistáinak) a narrátor gyanakodni kezd, hogy elődje halála talán mégsem baleset vagy öngyilkosság volt.
Harris munkája az angolszász sajtóban kulcsregényként híresült el, vagyis olyan regényként, amely valós eseményekről, illetve valós személyek tetteiről kínál (szatirikus) beszámolót a fikció álcája alatt. A könyv Adam Langnek elkeresztelt ex-kormányfője valójában Tony Blair fiktív mása, és a történet több más szereplője is (például a politikus felesége és személyi titkára) megfeleltethető valós személyeknek, ahogy a szerző a cselekmény központi konfliktusát is beazonosítható incidensről mintázta. Harris figyelme az ellentmondásos megítélésű angol-amerikai együttműködésre és a hatalom háttérbe húzódó, valódi birtokosának leleplezésére irányul, és A szellemírót a szerző – interjúkban megnyilvánuló – vehemens tiltakozása ellenére nehéz nem nyílt kártyákkal játszó regényként értelmezni, amellyel a Blairből kiábrándult író támadást intéz egykori idolja ellen. Az elrajzoltság szinte teljes hiánya miatt ugyanakkor a történet nem működik maró szatíraként, a közel-keleti viszály kapcsán megfogalmazott összeesküvés-elmélet pedig pontosan annyi tanulsággal szolgál, amennyit az efféle sztorik már rég a fejünkbe vertek.
A könyv persze olvasható az aktuális politikai krízishelyzet által kitermelt lektűrként is, Harris regénye azonban semmi olyat nem kínál, amit ne kaphatnánk meg más, egyszeri olvasmányélményt nyújtó pályaudvari ponyváktól. Bár a thrillerek bajba sodródott átlagembereire hajazó apolitikus narrátor-főhős önironikus hangneme szellemes és szerethető, valójában épp úgy ismerős, mint a rejtély megneszelésére és az igazság kiderítésére alapozó olajozott – ugyanakkor mindössze egyetlen nagy horderejű fordulatot tartalmazó – dramaturgia. Igazán körmönfont cselekmény és eredeti jelenetek híján inkább csak a regény központi elemének nevezhető, egyszerűségében is frappáns szellem-metafora emlékezetes.
Cartaphilus Kiadó, 2010.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/07 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10231 |
