Baski Sándor
Agora – spanyol, 2009. Rendezte: Alejandro Amenábar. Írta: Alejandro Amenábar és Mateo Gil. Kép: Xavi Giménez. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Rachel Weisz (Hypatia), Oscar Isaac (Orestes), Max Minghella (Davus), Michael Lonsdale (Theon), Rupert Evans (Synesius). Gyártó: Telecinco Cinema / Himenóptero. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 126 perc.
A grandiózus történelmi filmeposzok hagyományosan Hollywoodban készülnek, az európai vagy ázsiai próbálkozások jobbára abban különböznek tőlük – a költségvetés nagyságrendjén túl – hogy az adott ország nemzeti múltjának egy-egy fontosabb fejezetét dolgozzák fel. A spanyol gyártású, de angol nyelven forgatott Agora látszólag az amerikai műfajtársakkal kíván versenyre kelni, látványt és kivitelezést illetően nem is marad el azoktól, Alejandro Amenábar rendező és állandó forgatókönyvírója, Mateo Gil azonban egészen máshová helyezte a hangsúlyokat.
Az Agora ugyanis, az eposzi kulisszák álcája mögött, elsősorban eszmefilm, amelyben nem a romantikus bonyodalmak vagy a látványos csaták jelentik a fő attrakciót – bár ezek sem hiányoznak – hanem két, egymással gyökeresen ellentétes világszemlélet konfliktusa. Szemben a szintén súlyos kérdéseket boncolgató A belső tengerrel, Amenábar ezúttal határozottan állást foglal. A 4. századi Alexandriát, ahol keresztények, zsidók és a hellenizmus hívei élnek egymás mellett, egyre növekvő feszültségben, többször is madártávlatból mutatja, jelezve e „mai kocsma” kisszerűségét. Főhőse, az első ismert tudósnő, Hüpatia (Rachel Weisz), ezzel szemben az égre emeli tekintetét, a bolygók mozgását kutatja megszállott lelkesedéssel, és egyedül a tudományban hisz. A vallási villongások és a hatalmi harcok nem érdeklik, pogányt, keresztényt egyaránt testvérének tekint.
Amenábar, noha a történelmi tényeket többnyire tiszteletben tartja, nyíltan idealizál és sematizál. Mindezért el lehet őt ítélni – ahogy több kritikusa meg is tette, sérelmezve a keresztény fundamentalizmus ábrázolását –, felvállalt morális és tudományfilozófiai tételeit azonban konzekvensen és izgalmasan fejti ki, ráadásul Hüpatiával egy olyan szimbolikus figurát emelt be újra a köztudatba, akit az emberi szellem szabadságának hívei ma is példaképként tisztelhetnek.
Baski Sándor
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10221 |
