Gelencsér Gábor
Serpent’s Egg – német–amerikai, 1977. Rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: David Carradine, Liv Ullmann, Heinz Bennent. Forgalmazó: Fantasy Film. 120 perc.
Kivételes pillanat Ingmar Bergman hatalmas életművében: a Kígyótojás történelmi film. Berlin 1923-ban nem a képzelet színpada, mint múltban játszódó filmjeiben, a vígjátékoktól a misztériumokig, hanem a XX. század botrányának, a fasizmusnak, a második világháborúnak, a holokausztnak az eredetvidéke. A félelem, a fenyegetettség, a kiszolgáltatottság időszaka, a katasztrófa előérzete. Hitler puccskísérlete még kudarcba fullad, az emberi faj megtisztításán dolgozó tudós magával is végez – az összeomlás jelei azonban félreérthetetlenek. A társadalom beteg. S beteg, űzött, magányos, szorongó, kitett pária benne az egyén is. Az Istentől elhagyott ember, ezúttal a történelem színpadán – nem csoda, hogy Bergman elvont témája a konkrétabb közegben sikeres filmet ígért: Dino de Laurentiis produkciójában nagyköltségvetésű film készült a müncheni Bavaria Stúdióban, amerikai sztárral a főszerepben.
Bergmannak ráadásul személyes motivációja is volt a történethez. A Laterna Magicában elmeséli 1934-es németországi élményét, amikor 16 éves cseregyerekként kamasz lelkét elvarázsolta a hőskultusz eszménye, s amiért a háború után évekig bűntudat gyötörte. S a múlt mellett személyes motivációt jelentett a forgatás időszaka is: az adóügyi támadások elől hazájából elmenekült rendező lelkileg legalábbis az üldözöttség húszas évekhez hasonló állapotát élte meg az idegen környezetben. A Kígyótojás saját bevallása szerint mégis kudarc. A szakmai okok nyilvánvalóak, ráadásul Bergman kitűnő önelemzőként eleszi kritikusai kenyerét. Az először A csendben oly kifejezően megformált nyomasztó város képe ezúttal egy méregdrága díszlet formájában valóságos jelleget ölt – s ezzel elveszíti éppen azonosíthatatlanságából fakadó erejét. A másik már Bergman művészetében ritkább és meglepőbb dramaturgiai probléma: a sorsából kizuhanó, testvérét, munkáját, kapcsolatait elvesztő egykori artista történetébe bizonytalanul és megkésve kapcsolódik bele az eleve sematikus „őrült tudós” motívuma, hogy végül egy bűnügyi történet logikájával oldja meg a személyes drámát.
A Kígyótojás ezzel együtt a hasonló tematikájú filmek méltó darabja, a Kabarétól a Berlin, Alexanderplatzon át a Hanussenig. Ám hogy mi hiányzik belőle Bergmanból, azt jól mutatja egy rövid jelenet. A főhős özvegyen maradt sógornője kétségbeesésében a gyónástól várna segítséget. A fáradt, űzött papnak csak egy rövid tanácsra futja: Isten távol került tőlünk, egymáson kell segítenünk, mondja, majd fásultságáért bocsánatot kérve kisiet a templomból…
Extrák: werk; audiókommentár David Carradine közreműködésével; előzetesek és filmográfiák.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 60-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10186 |
