Mozi

Kínai lány

Vajda Judit

She, a Chinese – angol-francia-német, 2009. Rendezte és írta: Guo Xiaolu. Kép: Zillah Bowes. Zene: John Parish. Szereplők: Lu Huang (Li Mei), Wei Yi Bo (Spikey), Geoffrey Hutchings (Mr. Hunt), Chris Ryman (Rachid). Gyártó: UK Film Council / Film4. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

Mei sosem volt még 5 mérföldnél messzebb lakhelyétől, ahol egyébként a rengeteg sáron és egy lerobbant játéktermen kívül semmi sincs. Nem meglepő hát, hogy elvágyik innen. Szeretetlen anyja, egy érdekházasság lehetősége és a legjobb esetben csak unalmas, felszínes helyiek elől barátnőjével a legközelebbi nagyvárosba költözik, ahol gyári munkásként kezdenek el dolgozni. A dolgok azonban úgy alakulnak, hogy Meire rátalál a nagy kaland, és némi közjáték után meg sem áll a nagybetűs Nyugatig, közelebbről a Big Ben városáig, Londonig.

A helyzet azonban érdekes módon mit sem változik. Nem számít, hol van, a lány sosem boldog. Legárulkodóbb ebből a szempontból a főszerepet alakító színésznő rendkívül visszafogott arcjátéka (pontosabban sokkal inkább az arcjáték hiánya): sosem mosolyog – még akkor sem, amikor elvileg jól kéne éreznie magát. Mei ugyanolyan egykedvűen veszi, ha megerőszakolják, mint mikor feleségül veszik (csak egyetlenegy alkalommal látunk egy nagyon halvány mosolyt felsejleni az arcán – igen sokatmondó, hogy mely pillanatban).

Főhősünket emiatt nehéz kiismerni, hiszen nem tudunk meg sok mindent róla – csak annyi a biztos, hogy nem érzi jól magát a bőrében, és mindenkihez a szexen, saját nőiségén keresztül közelít (ennek vannak szélsőséges és bensőséges esetei is). Mindez azonban nem is igazán érdekes. Guo Xiaolu alkotásában ugyanis az a csodálatos, hogy Mei sorsán keresztül kristálytisztán ragadja és fájdalmasan pontosan határozza meg a boldogtalanságot, dacára annak, hogy a filmben időnként egészen váratlanul villan fel a meglepő, fanyar humor (emiatt a „monománia” miatt érezni a cselekménydús road-movie-t lassúnak és eseménytelennek). Felejtsük el, hogy mit láttunk máshol – a Kínai lány kisszerű kalandjainak tanulsága szerint az igazi boldogtalanság az, amikor hiába menekülünk el, sehol sem tudjuk igazán jól érezni magunkat.