Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Anyátlanok

Baski Sándor

The Boys Are Back­ – ausztrál-angol, 2009. Rendezte: Scott Hicks. Írta: Simon Carr könyvéből Allan Cubitt. Kép: Greig Fraser. Zene: Hal Lindes. Szereplők: Clive Owen (Joe), Nicholas McAnulty (Artie), Laura Fraser (Katy), George MacKay (Harry), Emma Lung (Mia). Gyártó: BBC / AFFC. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 104 perc.

Az Anyátlanok nagyjából ott kezdődik, ahol a romantikus drámák véget érnek – az idill képeivel. Joe-nak minden összejött: karrier (Ausztrália legjobb sportújságírójaként tartják számon), kertes ház az óceán mellett, és egy tökéletes család. Felesége halálával mindez egyetlen pillanat alatt hullik darabokra. A film első fele leginkább arról szól, hogy a magára maradt apa és hatéves kisfia mihez kezd egymással, hogyan képesek a traumát feldolgozni, majd a képletet bonyolítandó megérkezik Angliából Joe előző házasságából született, immár kamaszkorú fia, akivel szintén újra kell építenie kapcsolatát.

Scott Hicks rendező, aki első nagy sikerének (Ragyogj!) árnyékából máig képtelen volt kilépni, korrekt, de meglehetősen unalmas férfi-melodrámát készített Simon Carr angol újságíró memoárjából. Pedig hőse izgalmas figura: öntörvényű, autonóm ember, aki sajátos elvek mentén neveli fiait, nem próbálja őket mindenáron korlátok közé szorítani, engedi gyerekként létezni őket, talán mert maga sem nőtt fel teljesen.

Hicks biztos kézzel vázolja fel az alapszituációt – a megkapóan melankolikus hangulat megteremtésében az izlandi Sigur Rós dalai segédkeznek –, Clive Owen is hiteles a tőle szokatlan apa-szerepben, a történet azonban meglehetősen döcögve, mondvacsinált konfliktusok nyomán halad csak előre. Izgalmas kérdéseket vet fel – például a főhős sajátos, laissez-faire típusú nevelési módszereiről –, majd nyomtalanul el is sikkasztja őket az összecsapott utolsó harmadban; ekkorra ráadásul, a kezdeti visszafogottságot követően, megszaporodnak a kínosan érzelgős pillanatok, főként Joe narrációja és halott feleségével folytatott diskurzusainak köszönhetően. Az Anyátlanok kétségkívül tanulságos film: kiderül belőle, hogy nem csak a gyászmunkát nem lehet megspórolni, de a forgatókönyv tisztességes kidolgozását sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10166

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1148 átlag: 5.49