Barkóczi Janka
A Filmklik megelégelte a magyar filmterjesztés lomhaságát: tíz független film bemutatására írt ki pályázatot. A néző máris jól járt, válogatott ritkaságokat láthat.
A szükség nagy úr, különösen, ha moziforgalmazásról van szó. Pénz híján, a filmek internetes letöltésének aranykorában és a hagyományos közönség virtuális közösséggé szerveződését látva, nem árt újragondolni, hogy a filmterjesztés korábbi struktúrája meddig tartható fent értelmesen. Az új idők új üzleti stratégiát követelnek, már a hazai piacon is.
A Filmklik, a Port.hu és a Pedagógiai Intézet 2010 tavaszán zárta le azt a pályázatot, amely Bognár Péter ügy- és projektvezető megfogalmazásában a „független filmforgalmazás 2.0”, azaz a közösségi filmforgalmazás felé tett első lépést jelenti. A teljesen nyílt kiírásra műkedvelőktől kezdve egyetemi hallgatókon át baráti társaságokig bármilyen szabadon szerveződő közösség jelentkezhetett, aki a Filmkliken közzétett alkotások közül egyikben fantáziát látott és ahhoz kapcsolódó komplett promóciós javaslattal állt elő. A végül bemutatásra érdemesített tíz film a világ különböző tájairól érkezett és bennük legalább két közös vonás található: mindegyik érinti a tolerancia,a türelem témakörét és más módon (egy-egy fesztiválszereplést leszámítva) valószínűleg nem kerültek volna a magyar közönség elé. (A 10. filmről, az Átokról, Mátyássy Áron tévéfilmjének moziváltozatáról az 51. oldalon írunk. – A szerk.) A filmek jogait a június 16-ig tartó forgalmazási idő alatt a Filmklik kezeli, ám a bevételen a közönséget toborzó nyertes csapattal, a bemutató mozival és az eredeti jogtulajdonossal egyenlő arányban osztozik. A pályázati kiírást tehát a piacon kívánatos vérfrissítés vágya, új üzleti terv, kísérletező szellem, a végeredményt pedig kitűnő és friss filmek, fiatalok által fiatalok számára választott témák, de leginkább lelkes és bájos amatőrizmus jellemzi. A vállalás izgalmas, mindkét fél részéről bátor, és nyitottsága a számokban majd kifejezhető végeredménytől függetlenül is figyelemre méltó.
A zenekar látogatása (Chat Baker Crew)
Eran Kolirin fimje a tízes csoport legtöbbet emlegetett darabja. Igazán szégyen lett volna, ha nem jut el a hazai nézőkhöz, ezért jobb, ha nem is gondolunk erre az eshetőségre. A számos külföldi elismerést besöpört alkotás egy alexandriai rendőrzenekar kalandos utazását mutatja be az izraeli arab kulturális központba, ahol nagyszabású koncertre várják őket. Finom humorú történet szívvel lélekkel, némi félreértéssel és sok együttérzéssel. A film segítségével a görkoris ismerkedés szabályain túl a legújabb közel-keleti bajusztrend és az angol nyelv alapjai is könnyen elsajátíthatók. A gyönyörű és belevaló Dinát alakító Ronit Elkabetz a kortárs izraeli film egyik legtehetségesebb és legfoglalkoztatottabb színésznője. A zenekar látogatása olyan, mintha cseh újhullám egyik díszpéldánya lenne izraeli módra, s így a delikát élményre vágyóknak, a Menzel-filmeket sivatagba álmodóknak erősen ajánlott.
Camino (Zöld Holló Egyesület / Főnix csoport)
Kifejezetten kemény és nehéz film a Camino, de minden fáradtságot megér. Egy halálos beteg kislány (Nerea Camacho), egy vallási buzgóságtól elvakult édesanya (Carme Elias), egy kedves, de tehetetlen apa (Mariano Venancio) és egy kolostorba űzött nővér (Manuela Vellés) családként töltött végnapjait követhetjük benne nyomon. Míg a gyermekből virágillatú szent lesz, a többiek lassan elvesztik minden realitásérzéküket. Hol a határ hit és kegyetlenség között? Milyen hatással van a keresztény esztétika a legkisebbek lelkére? Ami az egyiknek csodás, a másiknak félelmetes, ami az egyiknek földöntúli, a másiknak riasztóan profán lehet. Súlyos kérdések dübörögnek a több mint két órás filmben, bármelyikük végtelen vitákat indíthat el. Az indokoltnál kicsit hosszabb játékidőt kitűnő színészi alakítások teszik élvezetessé. A film leginkább mégis a közelmúltban sok támadást megélt Opus Dei egyházi szervezet berkeibe bepillantást nyújtó jelenetek miatt kurrens. Ha mindehhez hozzávesszük azt is, hogy a történetet a szerző szerint valódi események inspirálták, nem csodálkozhatunk rajta, hogy Javier Fesser filmje Spanyolországban a maga idejében erősen kiverte a biztosítékot.
Túlparton (Kapibara / Fénytekercs)
Buddha elsüllyedt szégyenében (Kapibara)
Két film a Kapibara és a Fénytekercs gondozásában, amely akár egymást kiegészítő párdarabként is nézhető. A George Ovashvili által jegyzett Túlparton egy nem éppen átlagos külsejű grúz kisfiú, Hana Makmalbaf Buddha... című filmje egy éles eszű hazara kislány sorsát követi nyomon (maga a rendezőnő is csak tizenkilenc éves). Mindkét gyermek háború sújtotta övezetben nő fel, ennek megfelelően a legkevesebb, amit el lehet róluk mondani, hogy meglehetősen koravének. Baktay legnagyobb vágya, hogy iskolába menjen (és persze nem ő az első gyerek az iráni filmtörténetben, aki kincset érő füzetével küzdi át magát az akadályokon), Tedo egész kis életét a lerombolt Abháziában elvesztett édesapja felkutatására teszi fel. Két road movie, de az egyik az elérhetetlen iskolába, a másik egy elpusztult otthon összetört játékai közé vezet. Mindkét főhős szocializációjára komoly hatást tett a körülöttük zajló fegyveres konfliktus, ám a grúz film ezt torokszorító, sötét és tökéletes drámaisággal, az iráni meleg humánummal és némi iróniával dolgozza fel. Bár az utóbbi nem eléggé kiérlelt, így nem éppen hibátlan alkotás, a tálibosat és megkövezőset játszó gyerekek jelenetei a térségben beállt elképesztően abszurd helyzetről és felmérhetetlenül súlyos következményekkel járó folyamatokról árulkodnak.
London River (Atomfilm)
A film tisztelgés azon hozzátartozók előtt, akik elvesztették szeretteiket a világ biztonságosabbnak vélt felén is egyre sűrűsödő terrortámadásokban. A történet szerint a 2005-ös metrórobbantások után egy apa keresi fiát és egy anya keresi lányát a kiismerhetetlen londoni metropoliszban. A decens ballonkabátban tipegő anya véletlenül Guernsey-i fehér őslakos, az apa véletlenül rasztahajú afrikai bevándorló, akinek fogai akkor vicsorognak a legijesztőbben, amikor mosolyog. A gyerekek véletlenül modern gondolkodásúak, már csak az a kérdés, hogy mit érnek vele. Ez az a történet, amelyben az elviselhetőnél jóval több a véletlen, bár szép kiállítású tanmesének így is élvezhető marad. Az algériai származású francia rendező, Rachid Bouchareb az európai migráns filmkészítés egyik emblematikus figurája, akitől a jövőben még sokat (de ennél mindenképp egy picivel többet) várhatunk.
A beszélő titkai (Vörös és Fekete /AtoneMovie)
A beszélőben mindig ugyanaz a nóta. Vajon a bebörtönzöttnek vagy a nagyvilágban hátrahagyottaknak rosszabb? A szürke négyzetes asztalok és kopár börtönfalak közé szorított viszonyok fokozatos eltorzulását Léa Fehner rendezőnő megrázó erővel dolgozza fel. A fiatal szerző, aki egy börtön épületének közelében végezte a középiskolát első kézből szerezte nem éppen rózsás tapasztalatait. A harmadgenerációs bevándorlók kényszerpályája felett érzett keserűség a film minden jelenetén átsüt. Algírból az út nem a csodálatos Marseilles-be, hanem leginkább a marseilles-i fogdába vezet. A rácsokon innen és túl egy fiát kereső anya (a nagyszerű Farida Rahouadj), egy furfangos személycsere és egy kilátástalan szerelem története bontakozik ki. Az egyre megkerülhetetlenebb problémára reflektáló francia börtönfilmek amúgy is divatosak mostanában. Reda Kateb például nemcsak itt, hanem Jacques Audiard kitűnő A próféta című alkotásában is feltűnik.
Bevetetlen ágyak (Lost&Found Distribution)
Igazi kultgyanús indie darab az argentin származású Alexis Dos Santostól a romkocsmák és hippikommunák szerelmeseinek. Vajon mihez kezdenek a londoni fiatalok magukkal és egymással, ha már minden kötöttségtől megszabadultak? A válasz természetesen őrült partik, veszettül jó zenék, lazulás mindhalálig, de a diplomáig mindenképp. Nemzedéki film latinos könnyedséggel arról, hogy milyen nagy bajban van az a generáció, amely végre bármit megtehet, mégis leginkább az igazán mély kötődés után vágyakozik. Dos Santos alkotása kétségtelenül a hazai tinédzserek kedvence lesz, de esetleg néhány, a kezelhetetlen nebulóktól megcsömörlött pedagógusnak is hitet adhat. A férfi főhőst alakító, extraromantikus külsővel megáldott Fernando Tileve korábban A faun labirintusában és a Goya kísérteteiben is vállalt már szerepet. A zenéknél és a színészeknél már csak a díszletek menőbbek, és a film vége felé határozottan megerősödik a gyanú, hogy a brit fővárosban a hétköznapi tárgyakkal együtt a tizenévesek is direkt dizájnosan amortizálódnak.
A vidéki tanító (Vörös és Fekete / AtoneMovie)
Leo kéglije (Labirintus csoport / W.A.N.T.S.)
„Intelligens embernek akkor is lehetnek minőségi kapcsolatai, ha homoszexuális” – nyugtatja az anya magát és fiát a cseh Bohdán Sláma A vidéki tanító című alkotásában. A magvas gondolat az elveszni látszó értelmiségi gyermeknek szól, aki végleg kivonul Prágából, mert mássága miatt nem akar a többiek számára teher lenni. A fiatalember, aki egy olyan falusi iskolában vállal állást, ahol korábban senki nem bírta fél évnél tovább, nem a diákok, hanem elsősorban saját maga miatt néz nehéz hónapok elé. A trendi városi környezetből kilépve az egész tematika átértelmeződik, és keresetlen őszinteséggel áll előttünk. A melankolikus Pavel Liska és a szigorú tekintetű vidéki farmernőt alakító Zuzana Bydzovská még egy tehéncsorda közepén is olyan tökéletes összhangban játszanak, hogy sikerül teljesen elszakadniuk minden kötelező sablontól. Szintén homoszexuális témával foglalkozik a Leo kéglije című uruguayi film. Enrique Buchichio cseh kollégájához hasonlóan kicsit másképp, nem radikálisan, de kifejezetten érdekesen kezeli a kérdést. Leo (Martín Rodríguez) története egy olyan fiatalról szól, akinek nem környezetével, hanem elsősorban önmagával kell elfogadtatnia hirtelen felfedezett identitását. Leo útja, amely a lelki béke megtalálásához vezet, sok komikummal és némi drámával van kikövezve. A két film üdítő frissességét annak az érzékeny felvetésnek köszönheti, amely szerint nem biztos, hogy mindig annak nehezebb a coming out, akin ez jobban látszik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/05 52-53. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10130 |
