Sepsi László
Legion – amerikai, 2010. Rendezte: Scott Stewart. Írta: Scott Stewart és Peter Schink. Kép: John Lindley. Zene: John Frizzell. Szereplők: Paul Bettany (Michael), Dennis Quaid (Bob Hanson), Tyrese Gibson (Kyle), Kevin Durand (Gabriel), Lucas Black (Jeep). Gyártó: Bold Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 100 perc.
Az Angyalok háborújának deista világképe vagy a Dogma virágokat szedő Alanis Morissette-je után egy évtizeddel a felhők fölött már egy duzzogó mániás depressziós lakik, aki csupán azért fújatja meg a végítélet – de inkább a minden misztikumtól mentes népirtás – harsonáit, mert „egyszerűen belefáradt az egész szarságba”. Az ezidáig látványtervezőként és producerként működő Scott Stewart akciófilmbe oltott misztikus horrorjának legfőbb és lényegében egyetlen erénye – a látványvilágon túl – a végtelenül groteszk világkép és alapszituáció, amit felvázol: testrabló angyalok próbálják bevenni az emberiség utolsó reménységét rejtő étkezdét valahol a Mojave-sivatag félreeső csücskében, ahol az egész társadalmat modellező túlélők a bal lábbal kelt Úrnak ellenszegült Mihály arkangyallal együtt barikádozták el magukat. A zombifilm-sablonokat és A sötétség fejedelmét egyszerre idéző ostrom-szituáció legjobb pillanataiban Stewart a groteszk határain belül marad – valóban felidézve egy olyan világot, amelyet csak egy zavart elméjű isten teremthetett –, ám mindez nem jelent többet néhány látványos kulcsjelenetnél: a játékidő maradékát néhány akciószekvencia és minden irónia nélküli olcsó filozofálgatás teszi ki az emberi faj eltévelyedéséről.
A Légió hőseinek életét átható mélységes apakomplexus – ami az Úr és teremtményeinek viszonyát tükrözi kicsiben – mégis túlmutat a film eredeti vállalásának határain. Scott Stewart víziója, ahol már a végső erkölcsi iránytű is csak megzavarodva pörög saját tengelye körül, miközben árnyékában az Úr kegyéből kiesett kreatúrák tömege tévelyeg, minden hibája ellenére erőteljesen fogalmazza meg egy morális válságban lévő társadalom szorongásait. Mindezt anélkül, hogy a Gonosz létezését akár csak felvetné: ebből a szempontból a Légió az első mozi, ahol a kárhozathoz még kísértésre sincs szükség. Elég hozzá a durcás öregúr a felhők fölött.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10111 |
