Könyv

A Sáncban

Grunwalsky Ferenc

A Műcsarnok BBS-kiállításának megnyitója.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves barátaim.

Jancsó Miklós Szegénylegények című filmjének végén a következő párbeszéd hangzik el:

Fiatal tiszt: Ezek mind onnan jöttek? – kérdi a fiatal császári tiszt, a fiatal Tordy Géza, az egybeterelt szegénylegényektől.

(És most, ha nem haragudtok, rátok nézek kedves barátaim.)

Jelentő tiszt: Igenis. Ezek mind sáncbeliek.

Fiatal tiszt: Itt van mind?

Jelentő: Igenis.

Tordy végignéz a szegénylegényeken.

Fiatal tiszt: Ezek mind a régiek?

Torma, a sáncbeliek közül: Azok. Ezek a régiek.

Fiatal tiszt: Mind megvan?

Torma: Nincs. Még akkor ottmaradtak sokan. Meg azóta is.

Fiatal tiszt: Szóval, akik megvannak, itt vannak mind?

Torma: A Sándor még hiányzik. De itt vannak.

Fiatal tiszt: Sándor nem kell. De a többiek elveszik méltó büntetésüket.

Kedves barátaim! Remélem akik megvannak, itt vannak, és elnyerik méltó elismerésüket.

1969-ben a Szociológiai Kiáltvánnyal, új vezetőséggel kinyitottuk a kapukat és az alkotók nem voltak többé a diploma kerítésébe zárva, megszűntek az előjogok. Maga az alkotás, a jövő lehetséges és kívánt művészete lett a téma. Ez óriási felszabadító erővel hatott mindenkire és rengeteg ember számára nyílt meg a filmcsinálás lehetősége.

Így, a mából, egy kiállításról visszanézve, sőt kiállításként nézve önmagunkat, az egész BBS történetét úgy látom: ahány ember, annyi BBS-stúdió, annyi emlék, és annyi vita, élet és varázslat, és annyi csalódás vagy siker.

A BBS – jelkép, ami a szabadság felé mutat. A szabad alkotás, a filmes önmegvalósítás lehetőségének és a korlátok ledöntésének jelképe.

Azt remélem, hogy Magyarországon mindig, minden nemzedék számára lesz ilyen lehetőség és szeretettel üdvözlök minden szegénylegényt, aki még élve a Sáncban van, vagyis közöttünk, alkotóképesen.