Baski Sándor
A trailerek természetes közegét ma már a videómegosztók jelentik.
Talán meglepő, de az internet úgy forradalmasította a filmelőzetes-fogyasztási szokásokat, hogy a műfaj maga – mindezidáig – alig változott. Megjelentek ugyan az eleve a világhálóra szánt korhatáros (úgy nevezett red band) előzetesek, illetve a fél vagy egyperces, a néző felcsigázására szolgáló teaserek, máskülönben azonban a stílus és a dramaturgia lényegében ugyanaz maradt. Nem csoda: rövidségük (az MPAA két és fél percben limitálja a terjedelmet), tempójuk és harsány videóklip-esztétikájuk révén az előzeteseket mintha eleve a YouTube számára találták volna ki. Látszólag persze semmi különös nem történt: ugyanazokat a trailereket nézzük, csak a vászon helyett / mellett a monitoron vagy a különféle mobil eszközök kijelzőin. A gyakorlatban viszont még intimebbé vált a kapcsolatunk ezzel a formátummal.
A videómegosztók megjelenése előtt esetleges volt, hogy találkozunk-e egy adott film előzetesével, ma már akkor sem tudnánk elkerülni, ha akarnánk. Filmes portálok és blogok százai, ezrei alapozzák szinte teljes működésüket a trailerek bemutatójára és kommentálására, a néző pedig, mielőtt elindul a moziba, vagy – feltéve, de meg nem engedve – a „download” feliratra kattint, pontosan tudhatja, mit fog látni. (Vagy mégsem, lásd: Csalfa remények, Filmvilág, 2010. február.) Nem menekülhet az sem, aki nem követi a filmblogokat: a barátok, ismerősök emailben vagy a közösségi oldalakon osztják meg kedvenc előzeteseiket; manapság már nem elég csillogó szemmel mesélni a tegnap esti filmről, illik audiovizuális bizonyítékkal is alátámasztani az élményt.
A többségnek persze egyáltalán nincs ellenére a trailer-dömping, sőt a keményvonalas rajongók ugyanúgy számolják a napokat a várva várt film előzetesének netes debütálásáig, mint a tényleges mozibemutatóig. A forgalmazók igyekeznek egyéb módszerekkel is ébren tartani a film iránti érdeklődést, promóciós játékokat és vírusvideókat vetnek be, vagy – kihasználva, hogy a világhálón nem köti őket a terjedelmi limit – akár teljes jeleneteket is közzétehetnek, a kampány kulcsa azonban továbbra is a trailer: ha nem elég hatásos és meggyőző, mit sem ér a többi marketing-trükk.
Meggyőzni pedig már nem is olyan egyszerű a nézőt. A YouTube és a többi videómegosztó révén ugyanis nem csak a bemutatásra váró filmek előzeteseit lehet megnézni, hanem azokét is, amelyekhez már volt szerencsénk – korábban erre nem nagyon volt lehetőség. Utólag jóval könnyebben leleplezhetők a kisebb-nagyobb csúsztatások, a hamis ígéretek, a kritikusabb nézők pedig egy idő után immunisabbakká válnak a sablonmegoldásokkal operáló trailerekre. Ugyan továbbra is fogyasztják őket, de a megemelkedett ingerküszöb miatt már csak a valóban bravúrosan összevágott előzetesekre kapják fel a fejüket. A készítőknek azért sem árt a korábbiaknál is gondosabban megkomponálni minden egyes másodpercét annak a bizonyos két és fél percnek, mert a neten a végeredmény számtalanszor visszapörgethető, kikockázható, kielemezhető, a bakik és a manipulációs eszközök így jóval könnyebben kiszúrhatóak és kifigurázhatóak.
Az egy kaptafára készülő előzetesek dramaturgiai és formai kliséinek nevetségessé válását mi sem jelzi jobban a YouTube-ra feltöltött trailer-paródiáknál. A legügyesebb mixmesterek régen kiismerték az előzetesek működési mechanizmusait, tudják, hogy bármely alapanyagból bármilyen műfaj előállítható. Így sikerült többek között családi komédiának feltüntetni a Ragyogást, romantikus filmnek A bárányok hallgatnakot, kísértet-horrornak a Mary Poppins-t, szívszorító drámának a Kört, és David Lynch rendezésének a Dirty Dancinget. Sablonokkal dolgoznak azok a rajongók is, akik nem akarják kivárni a hivatalos előzetes megjelenését, helyette barkácsolnak házilag egy saját verziót magunknak, és a többi rajongónak. A tucatnyi forrásból (tematikusan kapcsolódó filmek, sorozatok, tévé-szpotok) összevágott fan-trailerek néha olyan hitelesre sikerednek, hogy népszerűségük megközelíti az igazit; az Alkonyat-széria második részéhez (Újhold) készült ál-előzetest például 12 millióan látták, a még le sem forgatott negyedik rész beharangozóját még többen, 15 millióan.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 51-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10084 |
