Molnár Gál Péter
A Tetemrehívást Erdélyben forgatták, köszönhetően a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatójának, Janovics Jenőnek, aki virágzó filmcéget alapított a század elején. A kolozsvári vállalkozás Hollywood előszobája lett. Innen ment világhírré Kertész Mihály és Korda Sándor.
Az ezredéves ünnepségekre a Duna-parti fővárosba tóduló idegenforgalom kiszolgálására létesített 300 szobás, 80 fürdőszobás Royal Szállóban tartották az első hazai mozivetítéseket. A Körúti Fürdő- és Vízgyógyintézet tulajdonát képező korszerű szálloda díszes bálterme kihasználatlan lévén, 1915. novemberében megnyílt a Royal Apollo filmszínház, a Tetemrehívás című megfilmesített Arany-balladával. Az ünnepi bemutatón a Kund Abigélt alakító Berky Lili elszavalta a balladát. Ezután levetítették a Némedy Gábor forgatókönyve alapján Garas Márton rendezte, Kolozsvárott filmre vett játékot. A Mozihét (1915. október 31.) kritikája szerint: „Gyönyörű tájon pásztortűznek a füstje kígyózik vékony oszlopban az égboltra, körös-körül fehér gyolcsba öltözött pásztornép: öregebb számadó és fiatal juhász, csikós. A csoport közepén lantpengető regös (sic!) ül, s szép, férfias arcán ihletett hévvel mesét mond a heverésző, áhítattal figyelmező társaságnak. Elmondja – bánatos dalt pengetve hozzá – a nagyúr délceg, remek szál fiának könnyet indító históriáját, akit úgy szedtek föl a rengeteg mélyén – holtan. A gyilkosnak nyoma sincsen, de a gyilkost mindenképp meg kell keresni, hogy a várkastély és a falu ősz ura szívének irtózatos fájdalmát legalább a megtorlás enyhültével csillapítsa. És letűnik a regös, és kezdődik a ballada.” Arany János balladájából a képközi feliratok csupán 20–30 sort vetítettek. A többit képpé-mozgássá tette az erdélyi film.
A Tetemrehívást Erdélyben forgatták. A Proja Filmgyár produkciójában. A cég neve betűszó: a nemzetközi piaccal rendelkező Projectograph és a tulajdonos, dr. Janovics Jenő, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója vezetéknevének első szótagjából kreáltan. A felvételeket Bécsi József készítette el. A műtermi jeleneteket a Műszínkör mögött ácsolt filmstúdióban Kolozsvárott, a külső jeleneteket Vajdahunyadon, a várban rögzítették. Hat rendőr vigyázott a kellékekre, bútorokra, kardokra, pásztorbotokra, mivel a nagyértékű muzeális tárgyak védelemre szorultak. A hitelesség kedvéért az Erdélyi Múzeum Egylet régiségtárából kölcsönözték a forgatásra.
Jordáky Lajosnak a Kriterionnál megjelent hézagpótló művéből – Az erdélyi némafilmgyártás története (1903–1930) – megtudni, hogy a Tetemrehívást az év júliusában elkészítették. „Nagy sikere van Németországban és Ausztriában; Bécsben irodalomtörténeti órákon vetítik az iskolában” – közli Jordáky a Mozihét nyomán.
Janovics doktor, a kolozsvári magyar színészet nagy korszakának lelkesítője a század első éve óta érdeklődéssel gondolkodott az új technikai találmányról. Ekkor a Nemzeti Színházat mozisok kibérelték mozgóképeik mutogatására. A művelt színházi ember fölismerte a lehetőséget. Kapcsolatot teremtett a párizsi Pathé céggel. Előbb arisztokrata amatőrszereplőkkel próbálkoztak (A 300 éves ember, 1914), majd a francia céggel közös produkcióban Felix Vanyl rendezésében vászonra írta a Sárga csikót, Csepreghy Ferenc sikeres népszínművét. Janovics felismerte, hogy egyetlen módja van a nemzetközi mozipiacra való betörésnek: ha nem utánozza a külföldi művészeti árucikkeket, hanem magyaros egzotikumokkal kelti föl a figyelmet. Kamera elé alkalmazta a Bánk bánt (1914) Kertész Mihály rendezésében. Ebből és a későbbi Janovics-filmekből csupán néhány centiméternyi maradt fenn, ismerjük Jászait meráni királynéként trónolva. (Filmtörténetünk őskorának becses leleteit állítólag az ötvenes évek anyagtakarékossági és értékfecsérlő kampányai idején a filmarchívum létrehozásával megbízott amatőr átengedte hulladéknak. Katona József filmdrámáját, A tolonc című népszínművet és a Tetemrehívást is összepréselték és gombot készítettek belőlük.)
A kolozsvári filmcég Hollywood előszobája lett. Innen ment világhírré Kertész Mihály (Michael Curtis), Korda Sándor, a Victor Varconi néven némacsillaggá lett Várkonyi Mihály.
A betyár kendője (Abonyi Lajos népszínműve Éjféli találkozás mozicímmel, 1915) mellett Szigligeti Liliomfija, a Guthy Soma elbeszéléséből készített Vergődő szívek (1916), Herczeg Ferenc: A dolovai nábob leánya (ugyanakkor), a Petőfi-dalciklus, A peleskei nótárius, Szomaházy sikervígjátéka (Mesék az írógépről), Csiky: A nagymama, Gábor Andor: Ciklámen, a hasoncímű operettből lett Mágnás Miska, Bródy A tanítónője (1917), A Gyurkovics lányok és a véletlenségből fennmaradt Szigeti József-népszínmű (A vén bakancsos és a fia, a huszár) a magyar realista színészet óriásával, Szentgyörgyi Istvánnal a címszerepben – néhány cím a magyar mozirepertoárból. Kolozsvári írók-újságírók alkalmaztak kamera elé külföldi sikerdarabokat. Így Sebesi Samu a Vígszínházból idetapsolt Cox és Box című komédiát (1915) vagy saját Leányfurfang című vígjátékát.
Janovics filmgyártó működése a némakorszak végéig terjedt. Fölnevelte a korszak színészeit. Nemcsak mellékes pénzekhez juttatta színészeit, de fontos önbizalmat adott talpuk alá a mozi kínálta népszerűséggel, határokon túlra elvivő ismertséggel.
A magyar színháztörténet nagyja a kolozsvári Nemzeti Színház melléküzemágaként működtette a Proja-filmet. Abban az időben, amikor magyar drámatörténeti ciklust szervezett színházában, bemutatva Sztárai Mihálytól Molnár Ferencig a honi dráma útját.
Janovics doktor 1945. november 16-án halt meg. A háború utáni évadnyitás Bánk bánjának premierje előtt Fekete Mihály színész bejelentette a közönségnek, hogy a Biberachot játszó igazgató nem léphet fel a szerepben.
Ötven éve holt el. Úgy elfelejtették, mintha ötszáz éve lett volna.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/12 16-17. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1008 |
