Baski Sándor
Law Abiding Citizen – amerikai, 2009. Rendezte: F. Gary Gray. Írta: Kurt Wimmer. Kép: Jonathan Sela. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Jamie Foxx (Nick Rice), Gerard Butler (Clyde Shelton), Colm Meaney (Dunnigan), Bruce McGill (Jonas Cantrell), Leslie Bibb (Sarah Lowell). Gyártó: Warp / Overture. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 100 perc.
Egy jogállam csak addig működik, amíg az ország polgárai bíznak a törvény és a jog erejében. A tárgyalótermi drámák speciális amerikai műfajának legtöbb darabja amellett érvel, hogy, ha sokszor verejtékes küzdelmek árán is, de az igazság győzelemre vihető az igazságügyi rendszer keretein belül. De mit tehet egy törvénytisztelő polgár, ha azt látja, hogy szerettei gyilkosát futni hagyja a bíróság? John Grisham regényben, és a belőle készült filmben (Ha ölni kell) fegyvert ragad, és saját maga áll bosszút, a történet végén ennek ellenére felmentik. A Törvénytisztelő polgár jó alaposan megcsavarja ezt az alapsztorit, a főhős (Gerard Butler) ugyanis itt nem azonnal, hanem tíz év tervezés után csap le a felesége és lánya gyilkosaira, így tettét nem lehet hirtelen felindulással magyarázni. Clyde Shelton ráadásul nem csak az elkövetőkön vesz elégtételt, hanem az egész igazságszolgáltatási rendszert meg akarja leckéztetni, amiért annak idején, minden tiltakozása ellenére, az ügyész (Jamie Foxx) vádalkut kötött az egyik gyilkossal.
A film így aztán már nem is a bírósági dráma műfajában indul, hanem a jóval multiplex-kompatibilisebb sorozatgyilkos-thrillerek dramaturgiáját követi. Shelton, akárcsak a He7edik John Doe-ja, a börtönből mozgatja a szálakat, ultimátumokat és feladványokat ad az ügyészeknek, és megbünteti őket, ha nem teljesítik a követeléseit. A cselekmény ennél fogva kellően izgalmas és fordulatos, a morális dilemmák pedig szép lassan háttérbe szorulnak, noha a bosszú önemésztő természetéről vagy a terrorizmus lélektanáról el lehetne itt merengeni. Más kérdés, hogy az igazságügyi rendszer azon igazságtalanságairól, amely ennek a Jigsawba oltott Kohlhaas Mihálynak az indulatát is kiváltotta, végeredményben csak annyit tud mondani a film, hogy tetszik vagy sem, de ilyen a rendszer.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10006 |
