Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

A tejesember

Vajda Judit

Süt – török-francia-német, 2008. Rendezte és írta: Semih Kaplanoglu. Kép: Özgür Eken. Szereplők: Saadet Aksoy (Semra), Basak Köklükaya (Zehra), Melih Selcuk (Yusuf), Riza Akin (Ali Hoca), Alev Uçarer (Kemal). Gyártó: Kaplan Film. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 102 perc.

 

A fiatal Juszuf özvegy édesanyjával él egy kis török faluban. Habár a csonka család tejtermelésből és -eladásból tartja fenn magát, a fiú inkább menekülne az archaikus, rurális környezetből: igazi álmodozó, verseket ír, melyek közül az egyik meg is jelenik egy irodalmi lapban.

Ha Juszuf, a költő és édesanyja alakja ismerősnek tűnik az artmozis közönségnek, az nem a véletlen műve; Semih Kaplanoglu rendező „Tojás-Tej-Méz”-trilógiájának – mely az időben visszafelé haladva követi főhőse sorsát – első darabját, a Jumurtát ugyanis idén nyáron mutatták be hazánkban. A korábbi műhöz hasonlóanA tejesember is vérbeli fesztiválkedvenc: vannak megint nagy, jelentőségteljes hallgatások, keveset szóló szereplők, gyönyörűen fényképezett, emlékezetes képek, pici emberek elveszve a nagy tájban, lassú kameramozgás, visszafogott színészi játék (illetve sokkal inkább jelenlét), meg nagy-nagy megfejtésre váró szimbólumok és persze minimalizmus minden szinten. Sajnos abban az értelemben is, hogy a néző csak minimálisan fogja tudna értelmezni, vajon mit is akar neki a rendező mondani.

A tejesemberben ugyanis ugyanaz a zavaró, mint az alkotó előző munkájában: sorjáznak az előzmények és következmények nélküli, összefüggésükből kiragadott jelenetek, és lecsengetlenül, magyarázat nélkül maradnak kulcsfontosságú(nak tűnő) események. Emiatt létrejön az a nem éppen ideális állapot, hogy a filmet végignézve sem kerülünk közelebb a megoldáshoz annál, mint amire akkor jutunk, ha szabadjára eresztjük a fantáziánkat az „anya, fiú, tej, felnőtté válás, elszakadás” asszociációs sor kapcsán. Kaplanoglu bármennyire igyekszik, sajnos nem ér feltételezhető mestere, a Messzét jegyző Nuri Bilge Ceylan nyomába. Újabb munkája (is) olyan művészfilm, melybe vélhetően még a művészfilmek szerelmeseinek is beletörik a bicskájuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10004

Kulcsszavak: 2000-es évek, kritika/filmkritika, török film,


Cikk értékelése:szavazat: 1011 átlag: 5.6