Hogy éghető-e filmszalag, máig vitatott kérdés, de az tapasztalati tény, hogy erősen vonzza a port. Félős rendszerek gyakran zárták dobozba a gyújtó képeket, és amikor bátorságra kapva később felnyitották, nem lángcsóva csapott ki belőle, csak finom porfelhő.

A mozgókép francia találmány, és idén lesz 100 éves. Az őshazában már javában készülnek a születésnapra, folyik a nagytakarítás pincétől a padlásig, s a leletmentés, a régi kópiák felújítása közben rég elfeledett vagy elveszettnek hitt kincsek is előkerülnek. A párizsi filmintézet nemrég tizenhat restaurált filmet adott kölcsön az Örökmozgónak, egy kivételével csupa ismeretlen művet a legkülönbözőbb műfajokban, időtartamban és életkorban. Bemutatták a Lumière-operatőrök amerikai felvételeit 1896-ból, játék-, dokumentum-, kísérleti és ismeretterjesztő filmet a húszas-harmincas évekből, újhullámos rövidfilmeket Eustache-tól, korai „feminista” mozit a francia avantgarde kiváló operatőr-rendező(nő)jétől, Germaine Dulac-tól és háború utáni normandiai elégiát a némafilmkorszak tán legnagyobb operatőrétől, Jean Grémillontól. A moziban nem filmrestaurálási szakemberek ültek, hanem nézők, akik megfeledkezve a múzeumi tárgyaknak kijáró köteles tiszteletről ugyanúgy „moziztak”, mint más vetítéseken, unták, kinevették vagy lenyűgözve nézték a különös ritkaságok között feltűnő, sosem látott remekműveket....