Sokáig nem volt szerencsénk Eric Rohmerhez, aztán meg neki nem volt szerencséje velünk. A francia újhullám és a Cahiers du Cinéma körének e jelentős és jellegzetes figurája csak húsz éves késéssel talált utat a magyar mozikba, de akkor csőstül kaptuk az áldást. Koplalás után, tudjuk, nem jó nagykanállal enni, meg az egyhangú étrendre is hamar ráun az ember. Az első két-három filmért még lelkesedtünk, az ötödik-hatodik (gyors egymásutánban) már sok volt a jóból. Kellett egy-két év kihagyás, hogy rendezni tudjuk a kapcsolatot, és az új darab (A fa, a polgármester meg a médiaközpont) láttán rájöjjünk, Rohmer nélkül nem volna kerek a filmvilág....