KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2021/07
LUIS BUNUEL
Bikácsy Gergely: Öldöklő angyalok? Bunuel nőalakjai
Jean-Claude Carriere: Kelj fel, Bunuel! Interjú-montázs
Palotai János: Bunuel újraforgatva. Salvador Simó: Bunuel a teknősök labirintusában

MAGYAR KLASSZIKUSOK
Dárday István: A naplóíró könyörtelen megsemmisülése. (2. rész)
Pentelényi László: Utak. Mozaikok a Szürkület történetébő.
Sipos Júlia: Videórégészet, avagy az utolsó pillanat. Beszélgetés Czabán Györggyel
Varga Zoltán: Bajnokok ébredése. Beszélgetés B. Nagy Ervinnel

A HARAG NAPJA
Szíjártó Imre: „Düh, országos vakremény”. Andrej Koncsalovszkij: Kedves elvtársak!
Huber Zoltán: A forradalmak túlnőnek rajtunk. Michel Franco: Új világrend
Árva Márton: „Egyszerűen elegük van”. Beszélgetés Michel Francóval
Benke Attila: Rasszizmus az ígéret földjén. Barry Jenkins: A föld alatti vasút

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Alföldi Nóra:A válság metszetei. Lynd Ward: Vertigo

ÚJ RAJ
Baski Sándor:Francia extrémistából hollywoodi éltanuló. Alexandre Aja

A ZSÁNER MESTREI
Orosdy Dániel:A zseniális mindenes. Monte Hellman 1929-2021

FESZTIVÁL
Gerevich András: Magyar queer álmok. Friss Hús Rövidfilmfesztivál

TELEVÍZIÓ
Kovács Patrik: Anyai szív. Brad Ingelsby: Easttowni rejtélyek

FILM/REGÉNY
Kovács Kata: Egy amerikai nő Párizsban. Patrick DeWitt/Azazel Jacobs: Francia kiút

FILM/ZENE
Déri Zsolt: Zappa-figura. Alex Winter: Zappa

KRITIKA
Vajda Judit: Vér, veríték, könnyek. Magnus von Horn: Sweat
Földényi F. László: Berlin 2020. Burhan Qurbani: Berlin, Alexanderplatz
Kovács Kata: Ne legyetek színvakok. Nagy Viktor Oszkár: Becsúszó szerelem
Fekete Tamás: Kimaradt összetevők. Badits Ákos: Űrpiknik

MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés (1995/01)

A némafilm-művészetből a legtöbben ma már jobbára csak a burleszkre és a vígjátékra emlékeznek, és ha a mozinéző egyáltalán szívesen néz ma némafilmet, az nem Griffith, nem Murnau, de még nem is Eizenstein lesz, hanem Chaplin, Keaton, valamint Laurel és Hardy. Milyen volt hát az átlag vígjáték, az átlag burleszk, a nagy habostorta, amiből mára már csak a hab maradt?

Első látásra nem sok meglepetés éri a nézőt: a tízes-húszas évek átlag vígjátéka átlagos volt. Ugyanazok a klisék, gesztusok, eszközök, mint a nagyoknál, csak ötlettelenebbül, mechanikusabban, igénytelenebb kivitelben, pszichológiai mélység nélkül. De épp azért jó időről-időre belenézni egy kor átlagtermésébe, hogy megtanuljuk értékelni a kiemelkedőt. Ha már unnánk Chaplint, nézzük csak meg Harry Mann vagy Ray Hughes tízes évekbeli Chaplin-imitációit! A Charlie-figurát többen is megpróbálták utánozni már pár évvel Chaplin gyors sikerei után. Az alak külsőleg tökéletes, még a mozgása is megtévesztésig hasonló, de a gegekben mindkét utánzatból hiányzik Chaplin könnyeden kecses akrobatikája, és főleg a végtelenül bonyolult gegsorozatok architektúrája. Míg Chaplinnél (és minden nagy komikusnál) a gegek egymásraépülésében a variáció és a fokozás egyszerre érvényesül, a kisebb kaliberű mesterek egy akciósorozatban hamar ismétlésbe bocsátkoznak, ez teszi lapossá műveiket. A nagymester onnan ismerszik meg, hogy egy szituációt addig csűr, csavar, amíg az utolsó lehetőséget is kifacsarta belőle, a kismester viszont minden szituációban ugyanazt a néhány ötletet süti el. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az igazán nagyoknál a gegekből mindig felépül egy személyiség is, a kisebbek vagy az utánzók idáig sosem jutnak el. Egy-egy jó ötlet vagy ötletsorozat azért ezekben a filmekben is található. Bármelyik nagy megirigyelhette volna például Hal Yates 1928-as, A két sóher (A Pair of Tights) című húszperces filmjében a frenetikus fagylaltos jelenetet. Két sóher alak nem akar sok pénzt költeni a nőkre, ezért inkább fagylaltozni viszik őket ebéd helyett. Autóval érkeznek a fagylaltos elé, az egyik lány kiszáll, hogy hozzon négy fagylaltot, amíg a többiek kint várakoznak. Itt egy parádés gegsorozat kezdődik, melynek során minden elképzelhető dolog megtörténik, ami megakadályozhatja, hogy a lány a négy fagylalttal eljusson az üzlettől az autóig. Pontosan látszik ezen a jeleneten, mit jelent a variáció és a fokozás kettőse a burleszkben. Az egész, majd tíz perces rész egyetlen szituációnak – a lány az ajtóban elejti a négy fagylaltot és visszamegy, hogy vegyen még egy kört – a sokszoros ismétlése. A helyzetbe azonban mindig újabb és újabb elemek kerülnek bele – az első alkalommal csak a lengőajtó üti hátba a lányt, aztán megjelenik egy másik vásárló is, aztán egy kutya stb. – és ezek egyre bonyolultabb akadályrendszert építenek föl, míg végül már ott az egész utca, a felső lakó és a rendőr, aki kergeti a közben tilosban várakozó társakat. Egyetlen motívumból a gegeknek egész szimfóniája kerekedik ki, miközben még mindig ugyanannál a szituációnál tartunk....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40