KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2021/04
MAGYAR MŰHELY
Hirsch Tibor: Régi szép kritikus közhelyek A 60-as évek „bátor filmjei”
Herczeg Zsófi: „Ha látnám a Földet kívülről”. Beszélgetés Bucsi Rékával
Bartal Dóra: A cukormázon is túl. Beszélgetés Visky Ábellel
Szíjártó Imre: Vendégjátékok Orosz színészek magyar filmben

A CSEND MESTEREI
Gelencsér Gábor: Északi fény. Skandináv klasszikusok
Kránicz Bence: Ma is ropják valahol. 120 éves A táncz
Ádám Péter: A humor új hulláma. Jacques Tati, a kívülálló

HOLLYWOODI HATÁRSÉRTŐK
Greff András: Az ember, aki célra tartott. John Huston utolsó évtizede
Varró Attila: Ragadozók tora. Női bosszúfilm

CSEH KORTÁRSAK
Gerencsér Péter: Kimaxolt csehesség. Jan Svěrák
Varga Zoltán: Elveszett lelkek karneválja. Jan Balej: Éjszaka a városban

KÉPREGÉNYLEGENDÁK
Szedlák Ádám: Utálja a világot, de ez kölcsönös. Warren Ellis: Transmetropolitan

FILM/ZENE
Pernecker Dávid:Konzolvilágok. A videójátékfilm
FILM ÉS VIDEÓJÁTÉK
Nagy Eszter: Csillagporos elmék. David Bowie-filmverziók

FILM/ZENE
Pernecker Dávid:Konzolvilágok. A videójátékfilm
FESZTIVÁL
Pazár Sarolta: Északi fények a nappaliban. Finn Filmnapok
Paulo-Varga Ákos: Traumaoldás és önkifejezés. BIDF
Murai András: Fájdalmak országa. Új izraeli filmek
Schreiber András: Nyelvében élnek tovább. Vadim Perelman: Perzsa nyelvleckék

KRITIKA
Roboz Gábor: Józan számítás. Thomas Vinterberg: Még egy kört mindenkinek.
Varró Attila: Az emlékezet démonai. Ács Dániel: A gyilkosok emlékm űve

DVD

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 490 Ft!
Előfizetéssel csak 395 Ft!




Cikkajánló
Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul (1992/02)

Prospero könyveiben két órán vég nélkül kell lapozgatnunk. Muszáj bizony, mert a képtenger fáradságos szövegolvasással párosul, a felirat a képi túlcsordulás részévé válik, de nem biztos, hogy mindennek értelmes szöveg az eredménye; ám értelmetlen sem. Csupán a felhígult, üresedő értelem olykor képzeletünket felülmúlóan szép (émelyítő) képe áll ott, kép és beszéd értelmes feszültsége, közösségteremtő összefüggés helyett. Lehet, hogy Peter Greenaway így tud és akar célhoz érni, a teherként ránk rótt túlcsordulás és a helyenként merev, szertartásos tanácstalanság gazdag bemutatása a végén csakugyan elernyeszti a nézőt, anélkül azonban, hogy előzőleg felcsigázta volna. A szem és az érzékek fáradtsága nem mindig értelmes munkáról ad hírt. Lehet, mondom, hogy nagyon is a korszellem szerinti átírása ez A viharnak, lehet, hogy a helyzet bemutatása és leírása valójában vallomás erejű, ez maga az értékelés. Nem interpretáció (a közbeszólás értelmében), nem véleménynyilvánítás többé a kép, hanem annak felmutatása, ami éppen a kezünk ügyébe esik, ami körülvesz, ami ad hoc rendelkezésünkre áll, amiben hentereghetünk és dúskálhatunk, századvégünk egyik esztéticista variánsát: a manierizmus posztmodernizálását kitáncolva, hogy a kép voltaképpen „korabeli” raktár és bazár, s hogy mindennek a megformálása egy manír stílusként való felvezetése. Egész kultúránk kellékként való felvonultatása jelzésszerű karneválra, processzióra, körmenetre, kapkodó, halovány szaturnáliára emlékeztet (a sebtiben elkapott fenekek és fütyülők tömkelege – élvezhetetlen), olyan kulturális zarándoklatra, vagy ünnepélyre, amely megelőzné – mint az eposzban az enumeráció – a harcot, a tusát, az ellentétet, az emberi viszonyok kultuszát, az igazi bonyodalmat. Csakhogy Greenaway filmjében nem következik mindezek után ilyesmi, hanem végestelen végig, kitolva minden igen-t és nem-et vizuális lapozgatás, melyértelműnek látszó vonulgatás és zajos meditációlátható arról, hogy idegenek vagyunk már saját ügyünkben (könyveink, metszeteink, kulturális utalásaink és motivikus készletünk között), idegenek mindabban, ami megalkotott értelem bennünk. Elfogadnám mindezt, sőt, becsülném, ha legalább el lenne döntve, hogy ez az idegenné, kaotikussá váló kincseskamra és varázsszoba a mondás, a mondandó; hogy mára már csupán kimódolt fölvezetés és kellék-duska a kultúra egykor megtartó, kifejező világa, amilyennek például Caliban légies, geometrikus tánca, súlytalan, periférikus balettje mutatja a filmben. Sajnos azonban nem tekinthetek el attól, ahogyan eredetileg, oly sokértelműen megszólítja őt gazdája, rabtartója, Prospero (Babits Mihály fordításában): „Hó, Caliban! Te földdarab, te!”...

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40