KEZDŐLAP KERESÉS LAPOZÓ FÓRUM LINKTÁR KAPCSOLAT IMPRESSZUM
 

GYORSKERESÉS:

  >>Bejelentkezés

RÉSZLETES KERESÉS

LAPOZÓ

HÍREK
ELŐFIZETÉS
GYIK/FAQ
ARCHÍVUM
FRISS SZÁM

BLOG

 








 P a r t n e r e i n k : 





 T á m o g a t ó k : 

NKA NFI MMA

Üdvözöljük a Filmvilág honlapján!

Friss számunkból – 2025/02

FILMSZEMLE 2025
Gelencsér Gábor: Ünnepnapok
Régi emlékek (Gothár Péter, Lugossy László, Szabó Simon)
Szemle-paletta (Válogatás a 44. Magyar Filmszemle programjából)

RÁKTÉRÍTŐ MENTÉN
Varró Attila: Paralel körök. Francia Afrika-filmek
Kiss Dalma: Végső búcsú az otthontól. Kavich Neang: A fehér épület
Baski Sándor: Akik végül nemet mondanak. Mohammad Rasoulof: A szent füge magja
Keller Mirella: Női sorsok. Payal Kapadia: Minden, ami fénynek tűnik

FOLK HORROR
Beregi Tamás: Árnyék Wisborg felett. Nosferatu visszatérései
Vízkeleti Dániel: Az új hajnal vámpírja. Vámpírfim és folklór
Buzsik Krisztina: Kollektív önarckép. Farkasember-filmek

TRUBADÚROK
Pauló-Varga Ákos: A gránát, ami késleltetve robban. Kirill Szerebrennyikov: Limonov, a ballada
Huber Zoltán: Túl halk erősítők. James Mangold: Sehol se otthon
Boblista (Dylan filmek az elmúlt 60 évből)
Fekete Tamás: Gyilkos balladák. Képregénylegendák: Reinhardt Kleist: Nick Cave. Uram, kegyelmezz!

FILMMÚLT
Murai András: Mesterember változó politikai széljárásban. Keleti Márton – 1. rész
Kránicz Bence: „Mérnöki logika és túlhevült szürrealizmus”. Beszélgetés Zsellér Annával

FESZTIVÁL
Vincze Teréz: A húszmillió nézős sikerfilmek országa. Hanoi Filmfesztivál
Gyürke Kata: Itt és most Tbilisziben. Tbiliszi Nemzetközi Filmfesztivál

HATÁRSÁV
Gyenge Zsolt: A videonéző magányossága. Bill Viola: Csend

SOROZAT
Sándor Anna: Macondo utcáin a Netflix is megszeppen. Alex García López – Laura Mora: Száz év magány

KÖNYV
Gyöngyösi Lilla: A sorok között. Kránicz Bence: Láthatatlan emberek

KRITIKA
Pazár Sarolta: Mélységi mámor. Luc Besson: A nagy kékség
Pozsonyi Janka: Társasutazás a szülőség felé. Czira Sára – Nagy Eszter: Kabinnyomás
Vajda Judit: Kollaborálni, vízszintesen. Iveta Grófova: Emma és a halálfejes lepke
Klacsán Csaba: Tétre, helyre, befutóra. Will Smith: Utolsó befutók

FILMIO

MOZI

STREAMLINE MOZI

PAPÍRMOZI




Egy szám ára csak 980 Ft!
Előfizetéssel csak 900 Ft!




Cikkajánló
Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés (1995/01)

A némafilm-művészetből a legtöbben ma már jobbára csak a burleszkre és a vígjátékra emlékeznek, és ha a mozinéző egyáltalán szívesen néz ma némafilmet, az nem Griffith, nem Murnau, de még nem is Eizenstein lesz, hanem Chaplin, Keaton, valamint Laurel és Hardy. Milyen volt hát az átlag vígjáték, az átlag burleszk, a nagy habostorta, amiből mára már csak a hab maradt?

Első látásra nem sok meglepetés éri a nézőt: a tízes-húszas évek átlag vígjátéka átlagos volt. Ugyanazok a klisék, gesztusok, eszközök, mint a nagyoknál, csak ötlettelenebbül, mechanikusabban, igénytelenebb kivitelben, pszichológiai mélység nélkül. De épp azért jó időről-időre belenézni egy kor átlagtermésébe, hogy megtanuljuk értékelni a kiemelkedőt. Ha már unnánk Chaplint, nézzük csak meg Harry Mann vagy Ray Hughes tízes évekbeli Chaplin-imitációit! A Charlie-figurát többen is megpróbálták utánozni már pár évvel Chaplin gyors sikerei után. Az alak külsőleg tökéletes, még a mozgása is megtévesztésig hasonló, de a gegekben mindkét utánzatból hiányzik Chaplin könnyeden kecses akrobatikája, és főleg a végtelenül bonyolult gegsorozatok architektúrája. Míg Chaplinnél (és minden nagy komikusnál) a gegek egymásraépülésében a variáció és a fokozás egyszerre érvényesül, a kisebb kaliberű mesterek egy akciósorozatban hamar ismétlésbe bocsátkoznak, ez teszi lapossá műveiket. A nagymester onnan ismerszik meg, hogy egy szituációt addig csűr, csavar, amíg az utolsó lehetőséget is kifacsarta belőle, a kismester viszont minden szituációban ugyanazt a néhány ötletet süti el. Azt persze már meg sem kell említeni, hogy az igazán nagyoknál a gegekből mindig felépül egy személyiség is, a kisebbek vagy az utánzók idáig sosem jutnak el. Egy-egy jó ötlet vagy ötletsorozat azért ezekben a filmekben is található. Bármelyik nagy megirigyelhette volna például Hal Yates 1928-as, A két sóher (A Pair of Tights) című húszperces filmjében a frenetikus fagylaltos jelenetet. Két sóher alak nem akar sok pénzt költeni a nőkre, ezért inkább fagylaltozni viszik őket ebéd helyett. Autóval érkeznek a fagylaltos elé, az egyik lány kiszáll, hogy hozzon négy fagylaltot, amíg a többiek kint várakoznak. Itt egy parádés gegsorozat kezdődik, melynek során minden elképzelhető dolog megtörténik, ami megakadályozhatja, hogy a lány a négy fagylalttal eljusson az üzlettől az autóig. Pontosan látszik ezen a jeleneten, mit jelent a variáció és a fokozás kettőse a burleszkben. Az egész, majd tíz perces rész egyetlen szituációnak – a lány az ajtóban elejti a négy fagylaltot és visszamegy, hogy vegyen még egy kört – a sokszoros ismétlése. A helyzetbe azonban mindig újabb és újabb elemek kerülnek bele – az első alkalommal csak a lengőajtó üti hátba a lányt, aztán megjelenik egy másik vásárló is, aztán egy kutya stb. – és ezek egyre bonyolultabb akadályrendszert építenek föl, míg végül már ott az egész utca, a felső lakó és a rendőr, aki kergeti a közben tilosban várakozó társakat. Egyetlen motívumból a gegeknek egész szimfóniája kerekedik ki, miközben még mindig ugyanannál a szituációnál tartunk....

[tovább...]

 
Cikkek kommentjei
Szerző, cím, évfolyamlegfrissebb 
1. Melocco Miklós: Képhalmaz 1979/10 (1 komment)2020-02-08 18:50
2. Gelencsér Gábor: Psyché 2017/09 (1 komment)2019-01-08 22:46
3. Báron György: Poppy és Scottie autóba ül 2008/12 (1 komment)2018-08-31 09:01
4. Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít 1998/10 (1 komment)2018-07-15 18:09
5. Kelecsényi László: És akkor a Psota… 2016/05 (1 komment)2018-04-29 20:40