KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2012/november
A 007-ES MODELL
• Huber Zoltán: A kém, akit szeretünk Bond-imázs
KRITIKA
• Alföldi Nóra: Nápoly felett az ég [FEBRUÁRTÓL] Matteo Garrone: Reality
MAGYAR MŰHELY
• Kovács Bálint: Megtalálni a kulcsot [FEBRUÁRTÓL] Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Haneke poklai Michael Haneke: Szerelem
GENGSZTER-KÓD
• Varró Attila: Vad bandák [FEBRUÁRTÓL] Retró-gengszterfilmek
• Pápai Zsolt: Törpe cézárok [FEBRUÁRTÓL] Elfeledett klasszikus gengszterfilmek
TONY SCOTT
• Varró Attila: Robotpilóták [FEBRUÁRTÓL] Kultuszmozi: Top Gun
KRITIKA
• Vincze Teréz: Vicces, de nem nevetünk [FEBRUÁRTÓL] Ulrich Seidl: Paradicsom: Szeretet
A 007-ES MODELL
• Szabó Ádám: Otthagyni a Nőt [FEBRUÁRTÓL] James Bond és a Kényelemhányados
CHRIS MARKER
• Bikácsy Gergely: Utópia-macskák [RÉSZLET] Chris Marker (1921-2012)
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok [FEBRUÁRTÓL] Vancsó Zoltán: Álomvölgy
PSZICHOTHRILLER
• Varga Zoltán: Lélekmélyi alvilág [RÉSZLET] A pszichothriller
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék [FEBRUÁRTÓL] urt Sutter: Kemény motorosok
A 007-ES MODELL
• Hirsch Tibor: Bond színeváltozásai A 007-es szabvány
• Hubai Gergely: Dum-di-di-dum-dum [FEBRUÁRTÓL] Bond-zenék
TONY SCOTT
• Sepsi László: Ellenőrzött vonatok Tony Scott (1944-2012)
CHRIS MARKER
• Bíró Yvette: Az idő spiráljában Chris Marker: Nap nélkül
MAGYAR MŰHELY
• Kelecsényi László: A többi néma csend? Krúdy Gyula mozijában
PSZICHOTHRILLER
• Varró Attila: Kettős hatás Amíg alszol
• Csiger Ádám: A könyörtelen színház Az art-giallo
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A dózse rinocérosza Velence
MARILYN
• Ádám Péter: A védtelenség diszkrét bája Marilyn Monroe 2. rész
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Motorizált gengszterék Kemény motorosok
KRITIKA
• Margitházi Beja: Lombtalan álmok Álomvölgy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hannah Grace holtteste

Benke Attila

The Possession of Hannah Grace – amerikai, 2018. Rendezte: Diederik Van Rooijen. Szereplők: Shay Mitchell, Kirby Johnson, Louis Herthum. Forgalmazó: Sony. 85 perc.

 

A 2010-es években sorra érkeztek a moziba a kritikai és pénzügyi szempontból is sikeres horrorfilmek, amelyek nem a puszta ijesztgetésről vagy az esztelen vérengzésről szólnak, hanem Roman Polanski Rosemary gyermekéhez vagy William Friedkin Az ördögűzőjéhez hasonlóan társadalmi-pszichológiai drámaként is megállják a helyüket (Valami követ, Nyers, Sóhajok). Kiváltképp népszerűek a kortárs démoni horrorok, elég csak a James Wan-féle Démonok közöttre, A Babadookra, a dél-koreai Na Hong-jin Kokszongi siratójára vagy a tavalyi sikerfilmre, az Örökségre gondolni. Ennek az erős felhozatalnak az ismeretében merész ötletnek tarthatjuk, hogy Diederik Van Rooijen rendező (Bollywood hőse, Daylight) és Brian Sieve forgatókönyvíró (Teen Wolf – Farkasbőrben) elkészítették a Hannah Grace holttestét, ami az alkotók minden igyekezete ellenére nem lett több egy megfelelően félelmetes, de sematikus horrorfilmnél.

A Hannah Grace holtteste egy, Az ördögűző végét idéző szertartással indul: a címszereplő lányból próbálja több katolikus pap és édesapja, Grainger Grace kiűzni a démont. A papok halála árán látszólag sikeres a szertartás, ám miután Hannah holttestét elszállítják a halottaskamrába, a démon felébred a lányban, és sorra gyilkolja meg az intézmény személyzetét, hogy felerősítse a megszállott emberi testet. Vele kell szembenéznie az éjjeli ügyeletben dolgozó egykori rendőrnek, Megannak, akit a Gonosz mellett múltbeli traumája (passzivitása miatt ölték meg a társát) is gyötör.

Diederik Van Rooijen műve csak eleinte tűnik Az ördögűző párdarabjának, a cselekmény jelentős hányada inkább zárt szituációs horror és pszichothriller. A Hannah Grace holttestének vitathatatlan erénye a jól megválasztott fő helyszín, a hullaház, amely miatt eleve nyomasztó a film atmoszférája. Rooijen hozzáértő módon, fokozatosan adagolja az apró információkat a megszállott Hannah feltámadásáról. Ezeket a fogásokat persze a gyakorlott horror- és thrillerrajongók már unásig ismerik (ki-kialszanak a fények, „magától” kinyílik egy ajtó, légyraj tör elő a holttestből és így tovább), ezért igen gyorsan kitalálható, mi következik, miről fog szólni a cselekmény. Ám a Hannah Grace holttestében szerencsére viszonylag későn szabadul el a pokol, így a játékidő kétharmadában a film tökéletesen élvezhető feszült thrillerként vagy pszichohorrorként. Érdekes lehetne Megan drámája is, ha a megszállottság és a pszichológiai defektus között a határt elmosó Requiem egy lányért című német vallásdrámához vagy Cristian Mungiu Dombokon túljához hasonlóan a Hannah Grace holtteste alkotói is bizonytalanságban tartanák a nézőt, hogy a természetfeletti események valóban megtörténnek, vagy csupán a főhősnő képzelődik pszichés problémája miatt. Azonban Megan traumáját és a démon ámokfutását egyáltalán nem sikerült szinkronba hozni, ráadásul az alkotók igénytelen módon összecsapták a lezárást, és logikátlanul oldották fel a hősnő lelki válságát is. Így a Hannah Grace holtteste egyszer nézhető, gyorsan feledhető horrorfilm.

Extrák: Kimaradt jelenet, Hannah boncolása, Megan naplója, gyilkos csapat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14102