KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökség

Tüske Zsuzsanna

Hereditary – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson. Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter), Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.

 

Az utóbbi időben egyre több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel, amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító fájdalma (Hang nélkül).

Miután a Graham-család elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös, álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek. Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány, Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is, így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi világába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13741