|
|
Év
 
    
        
 
1996/május
|
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban
• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt
|
 
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziÖrökségTüske Zsuzsanna
Hereditary – amerikai, 2018.
Rendezte és írta: Ari Aster. Kép: Pawel Pogorzelski. Zene: Colin Stetson.
Szereplők: Toni Colette (Annie), Gabriel Byrne (Steve), Alex Wolff (Peter),
Milly Shapiro (Charly). Gyártó: PalmStar Media. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 126 perc.
Az utóbbi időben egyre
több cizellált és emlékezetes műalkotás került fel Hollywood horror-polcára. Az
egyszeri ijesztgetésre legyártott bóvlik lomtárából magasan kiragyognak, sőt a
multiplex-nagyközönségben is hálás és nyitott befogadóra találnak az olyan
friss szemléletű, első vagy másodfilmes író-rendezők szerzői alkotásai, mint a Tűnj el! (Jordan Peele) vagy a Hang nélkül (John Krasinski), amelyek
már nem csak az érzékeket, de a lelket is célba veszik. A sort idén az eddig
rövidfilmeket jegyző Ari Aster folytatja az Örökséggel,
amelyben szintén kulcsszóvá válik a bizarr fantasztikum (Tűnj el!) és műfaji témává a legmélyebb családi gyász szívszorító
fájdalma (Hang nélkül).
Miután a Graham-család
elveszíti meghatározó tagját, Ellent, a nagymamát, az egyébként is különös,
álomkórszerű melankóliában lézengő, négyfős famíliában egyre furcsább dolgok történnek.
Az események középpontjában az édesanyja elvesztésétől inkább megkönnyebbült
Annie és a hátborzongató nagyihoz közel álló, különc és zárkózott kislány,
Charly áll. Még le sem telik a gyászidő, amikor egy újabb haláleset, egy valódi
tragédia következik be, amely szinte révületbe ejti Annie-t, felszínre hoz
minden bűntudatot és félelmet, valamint egyre közelebb viszi a családot bizarr
és borzongató örökségéhez. A ‘70-es évek horror-fénykorát idéző, visszafogott szerzői
eszközökkel és drámai érzékenységgel felépített Örökségben a fájdalom és veszteség mélysötét szépségű tónusai keverednek
a nyomasztó atmoszférába: fojtogató hangulata lassacskán körbeveszi a nézőt is,
így végül nem csak egy ismerősnek tűnő, mégis ismeretlen, sőt zavarba ejtő
helyre találunk – de a hosszú megvonás után ismét átléphetünk a valódi mozi
világába.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
|
|
