|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziVadregényVajda Judit
Vajda Judit
Into the Woods – amerikai, 2014. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Stephen Sondheim musicaljéből James Lapine. Kép: Dion Beebe. Zene: Stephen Sondheim. Szereplők: Meryl Streep (Banya), Anna Kendrick (Hamupipőke), James Corden (Pék), Daniel Huttlestone (Jack), Emily Blunt (Pékné), Lilla Crawford (Piroska). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 125 perc.
Mivel
hazánkban csak 2014-ben mutatták be színpadon, nem olyan ismert, de az 1986-os
Lapine – Sondheim-musical, a Vadregény
afféle gyűjtőmeseként már a Shrek
előtt 15 évvel összetoborzott több képeskönyvnyi hőst, a belőlük összeálló
supergroup közreműködésével pedig jóízűen kiparodizálta a klasszikus
tündérmeséket. A színpadi eredetiből a Chicagót
és a Kilencet jegyző Rob Marshall
rendezett filmadaptációt, melyben Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Az égig érő paszuly Jankója ad egymásnak
csúcstalálkozót, kiegészülve egy összekötő kerettörténettel, a Pék és a Pékné
sztorijával.
Ahogy a frappánsan felhasznált-kifordított
Grimm-mesék mindegyike kettős értelmű és valamiképpen az emberi életút fontos
eseményeire reflektál (a Piroska és a
farkas az ártatlanság elvesztésére, a Hamupipőke
a női határozatlanságra, az Aranyhaj/Rapunzel a gyerek kirepülésére a családi
fészekből és ezzel szoros összefüggésben az öregedéstől való félelemre, Az égig érő paszuly pedig arra, milyen
nehézségekkel küzd egy egyedülálló anya), úgy a cselekmény gerincét alkotó, a
gyermektelen Pék házaspárról szóló história is hasonló problémát fogalmaz meg
szimbolikusan. A két hős elkeseredetten szeretne szülővé válni, ez azonban
biológiai és természetfeletti okok miatt nem történhet meg – ha azonban
teljesítenek bizonyos teljesíthetetlen próbákat, összejöhet a hőn áhított
gyermek. A boszorkány figura által kiszabott, több elemből összeálló
feltételrendszer így egyszerre utal a meddőség elleni kezelések passiójára és
azokra a későbbi hányattatásokra, ami majd szülőként vár rájuk. Ez a modern kor
embere számára is átélhető, egyszerre metaforikus és szórakoztató mese azonban
másfél óra után kifullad – a gond csak az, hogy a Vadregény játékideje bő két óra, az utolsó félóra semmitmondó
locsogása pedig jócskán visszavesz az addigi hatásból.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 200 átlag: 5.73 |
|
|
|
|