|
Év
1979/december
|
Makk Károly: „A rendező nem más, mint a színész tükre...” Makk Károly beszélgetése Radványi Gézával a Circus maximus forgatása közben
N. N.: Radványi Géza filmográfiája
Nemeskürty István: Valaki Európában Radványi Géza első négy filmje: 1940–41
Karcsai Kulcsár István: Vándorévek
PRO ÉS KONTRA
Váncsa István: Fusson, akinek nincs lakása Ajándék ez a nap
Báron György: Egy nap, meg a többi Ajándék ez a nap
Zsolt Róbert: Rettegő autóversenyző nincsen Sebességláz
Richter Rolf: Magánélet az NDK-ban
Bikácsy Gergely: Ki fél Godard-tól?
Pünkösti Árpád: Márványaink
Fábry Sándor: Kamaszfilm Próbafelvétel
Kozák Márton: „Csak Péter és Pál van” Beszélgetés Elek Judittal
FESZTIVÁL
Zsugán István: Újjáéled a megtépázott Arany Oroszlán? Velence
Csala Károly: Új korszak a lengyel filmben Gdańsk
András Ferenc: Érzelmes utazás Lengyelországban
Zalán Vince: Milyen lesz a nyolcvanas évek filmművészete? Lille, Mannheim
László Zsófia: Régi filmek gobelinje
LÁTTUK MÉG
Zalán Vince: A skarlát betű
Bikácsy Gergely: Élő erők
Báron György: Hollónegyed
Dániel Ferenc: A vasálarcos férfi
Urbán Mária: A kérdés
Kulcsár Mária: Magánvélemény
Gyárfás Péter: A vad hattyúk
Babusik Ferenc: Nick Carter, a szuperdetektív
Sólyom András: A forró nyár árnyai
Sajóhelyi Gábor: Zöldövezet
Tótisz András: Don Quijote újra lovagol
Iván Gábor: A Jó, a Rossz és a Csúf
Grawátsch Péter: Néma párbaj
KÖNYV
Veress József: A szovjet filmirodalom újdonságai
TELEVÍZÓ
Ökrös László: Októberi esték
Tandori Dezső: Zsinórírással, analfabétáknak? Különvélemény Bergman tévésorozatáró
Avar János: Frak Flaherty Fehér Háza Washington zárt ajtók mögött
Faragó Vilmos: Jár a baba, jár
Császár István: A kritika ártalmasságáról
Rozgonyi Iván: Képernyő, vario, fegyelem és szerencse Beszélgetés Biró Miklós tévéoperatőrrel
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
MoziTéli fivérekBenke Attila
Vinterbrødre – dán, 2017. Írta és rendezte: Hlynur Palmason. Kép: Maria von Hausswolff. Zene: Toke Brorson Odin. Szereplők: Elliott Crosset Hove (Emil), Simon Sears (Johan), Lars Mikkelsen (Carl), Victoria Carmen Sonne (Anna). Gyártó: Masterplan Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 94 perc. A kétezres évektől a skandináv
filmek sikertörténetéről beszélhetünk. Számos remek dráma (Ádám almái, A vadászat),
szatíra (Egy galamb leült egy ágra, hogy
tűnődjön a létezésről, Férfiak és
csirkék) vagy éppen jéghideg műfajfilm (Engedj
be!, Fácángyilkosok) származik a
térségből. Igaz, a tavaly bemutatott Hóember
és az Emlékszem rád elmaradtak a
várakozástól, és a legújabb dán csömörfilm, a Téli fivérek is inkább szabályt erősítő kivétel. Az elsőfilmes
Hlynur Palmason művének főszereplője az örökgyerek Emil, aki fivérével,
Johannal dolgozik egy isten háta mögötti bányában. Az elszigeteltség és a zord
időjárás pedig a lelkeket is kikezdi, mert a sehová sem tartó életére lassan
ráeszmélő infantilis Emil ön- és közveszélyessé válik, többek között saját
gyártású szeszes itala miatt.
Palmason
filmjének elvitathatatlan erénye a zajos, sötét, havas-saras földmély, valamint
a nyirkos bányavidék atmoszférája, amelyet Maria von Hausswolff szürreális
víziókba hajló expresszív képei és Toke Brorson hátborzongató ambient zenéje teremtenek meg. Ez a
nyomasztó és félelmetes környezet kiváló terep lenne egy thrillerhez vagy
horrorfilmhez, de Palmason ehelyett Emil lelki világát próbálja bemutatni a
szétfutó sztoriban.
A Téli fivérek az elsőfilmek tipikus
hibáit hordozza magán. Palmason didaktikus és túl sokat markol, behozza az
apakomplexus, a testvérviszály, a beteljesületlen szerelem, sőt még az
osztályharc témáit is, azonban nem tudja összerántani mindezeket erős
történetté. Ráadásul a túlnyújtott, sokszor értelmezhetetlen jelenetek miatt
Emil inkább idegesítő, semmint azonosulásra méltó antihős. Így aztán a Téli fivérek inkább az elszalasztott
lehetőségek filmje. A levegőben lógó szürreális finálé akár egy Alejandro
Jodorowsky-féle pszichedelikus tripbe
is beleillene, de a mű egészét tekintve inkább az alkotói bizonytalanság
szimptómája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|