KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról

Csala Károly

 

Tavaly új sorozat indult a szovjet filmkönyv-kiadásban: A szocializmus világának filmvászna címmel. Alkotói portrékat, vázlatos kismonográfiákat szándékoznak megjelentetni ebben a szocialista tábor országainak kiemelkedő filmművészeiről. A sorozat kiadója a Szovjetunió Filmművészeinek Szövetsége. Mindjárt a második darab bennünket érint: Kovács András művészetéről ad áttekintést. (A címe: Kovács András filmrendező.) Az olcsó, fűzött könyvecske 30 000 példányban került a szovjet filmkedvelőkhöz.

Szerzője Alekszandr Sztyepanovics Trosin, fiatal kritikus. Személyével és írásművével kapcsolatban nehezen kerülhető el a máskülönben nem sokat mondó „rokonszenves” jelző; moszkvai találkozásunkkor kiderült róla, hogy tervezett munkásságának java részét épp a magyar filmművészet mélyebb megismerésének és megismertetésének kívánja szentelni, e célból nyelvünk tanulmányozásának is nekilátott. Könyvéből pedig kitűnik, hogy még a nyelv beható ismerete nélkül is képes volt alapos tájékozódásra viszonyainkban: nem pusztán magyar filmeket tanulmányozott figyelmesen, de a magyar szellemi élet egyéb területein sem járatlan, jól eligazodik hazai problémáinkban.

Természetesen választott tárgya, Kovács András eddigi életműve meg is kívánja az ilyesfajta részletesebb ismereteket. Hiszen – amint a könyvből is szépen kiderül – Kovács művének egyik legjelentősebb mozzanata az úttörő témakeresés és kiválasztás, az olyan publicisztikai témáknak művészi formába fogalmazása, amelyekről igazából rendszerint csak épp egy-egy új Kovács-film bemutatása nyomán kerekedett és kerekedik parázs vita a sajtóban. A történelmi önvizsgálat kérdéseitől a fiatalok „extázisáig”, Lukács György forradalmiság-fogalmától az új gazdasági mechanizmus és a demokrácia kapcsolatáig, a megalkuvás és hamis tudat kontra ésszerű kompromisszum és felelősségvállalás problémaköréig – mind-mind olyan téma, amely csak akkor nem válik egy „idegen” értelmezésében puszta morális, vagy ellenkezőleg, kizárólagosan politikai kérdésfelvetéssé, ha az értelmező csakugyan a konkrét magyar viszonyokhoz képes kapcsolni őket (ahogy Kovács András filmjeiben is kapcsolódik az egyén erkölcsi gondja-baja a konkrét jelen történelméhez). S Trosinról elmondhatjuk mindezt.

A művészi forma elemzése finom megfigyelésekben gazdag e könyvecskében; a „vitaforma”, a sok párbeszédes előadásmód és a képi megformálás viszonyának fejlődését is meggyőző megállapításokkal képes kommentálni – s ez nem is olyan csekélység, tekintettel rá, hogy Kovács András egész rendezői működésének leginkább vitára alkalmas, s a hazai szaksajtóban korántsem kimerítő alapossággal tárgyalt kérdését érinti ezeken a pontokon.

Mindent összevetve, nem felületes vázlat ez Kovács András munkásságáról, hanem csakugyan monografikus igényű és módszerű tanulmány, terjedelmében, persze, korlátozott, de gondolatmenetében teljes. Hozzájárulás a magyar film külhoni „hódításához”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/02 63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7995