|
|
Év
 
    
        
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégJackBáron György
Sok lökött alak jön szembe velünk mostanában a hollywoodi vásznakon Nem a valódi idiótákra, a Schwarzeneggerekre, Stallonékra, Costnerekre gondolok ezúttal, hanem azokra, akik szerepük szerint volnának azok: Rainman, Forrest Gump és a többiek, Kaspar Hauser hollywoodivá sekélyesített változatai. A felvilágosodás még egész filozófiát kerekített köréjük, a mai filmipar már csak édesbús giccseket. Jobbakat, rosszabbakat.
A Jack például rosszabb. Azt találták kitalálni – egy valóban létező betegség ürügyén –, heves agytornával alighanem, hogy hősünk négyszer olyan gyorsan fejlődjön testileg, mint más rendes ember. Tizenévesen negyveneset formáz, szőrős és melák, de az agya és a lelke a kisgyereké. Az ilyen ötleteket kemény csekkekre lehet váltani arrafelé. Innen már csak tovább kell fejleszteni a remek ideát. Ötlet ötletre torlódik. Ez a barom nagy felnőtt vegyen a hátára iskolatáskát, zavartan gyűrögesse a ruháját, vigyorogjon idétlenül, üljön iskolapadba – nem fog beférni, naná –, egy szexéhes anyuka nézze őt iskolaigazgatónak, s próbálja meg papás-mamásra rábírni, képzelhetik, nagyon muris. A főszerepet Robin Williams kapja, ő jó volt Popeye-nek, Peter Pannak, hasonlót domborított a Holt költők társaságában is. Utóbbi szolid pöttyöskönyvecske ehhez az idétlenkedéshez képest. Persze itt is a képünkbe ordítják a filmvégi iskolai ünnepségen a mondanivalót: az a jó, szavalja hősünk a könnyáztatta publikumnak, ha a felnőtt megmarad gyermeknek. Ezt Hollywoodban egyre inkább úgy képzelik, hogy a gyerek is hülye, meg a felnőtt is, holott az előbbi biztosan nem, s az utóbbi is csak rengeteg filmnézés után.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1021 átlag: 5.24 |
 |
|
|
|
