KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
   2017/január
VILÁGFELFORDULÁS
• Gyenge Zsolt: A halál oka: kapitalizmus Én, Daniel Blake
• Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás Az ifjú pápa
• Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet Amerikai szélsőségesek
• Baski Sándor: Buborékok és barikádok Közélet a világhálón
• Varró Attila: Árvák a sztrádán Két amerikai road movie
MAGYAR KRIMI
• Sepsi László: Dögkeselyűk Új magyar bűnfilmek
• Kránicz Bence: Ezer jagelló Cop Mortem
• Schreiber András: A testület nyomoz Kádár-kori magyar krimik
• Csiger Ádám: Itt élni totál szívás Aranyélet 2. évad
• Vajda Judit: A mozdony füstje Halj már meg!
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Fekete sors Beszélgetés Vranik Rolanddal
A KÉP MESTEREI
• Ádám Péter: Kamera vállon, fény semmi” Raoul Coutard 1924-2016
ÚJ RAJ
• Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig Milcso Mancsevszki játékfilmjei
• Pethő Réka: A naplóírás művészete Új raj: Xavier Dolan
• Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban Mártírok
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt A vörös teknős
• Orosz Anna Ida: A komfortzóna határán Anilogue 2016
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Az idő tükröződései Gdynia
• Horeczky Krisztina: A reményről Verzió
• Vincze Teréz: A törölt busani vonat Busan
KÖNYV
• Barkóczi Janka: Kettős látás Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák
• Kolozsi László: Filmrendszer-gazda Varga Balázs: Filmrendszerváltások
KRITIKA
• Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon Kaliforniai álom
• Varró Attila: Lázadók a Lázadók között Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet
MOZI
• Baski Sándor: Sárkány közeleg
• Vajda Judit: Őrült boldogság
• Simor Eszter: Egyesült Szerelmes Államok
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Kránicz Bence: Utazás apánkkal
• Tüske Zsuzsanna: Szövetségesek
• Soós Tamás Dénes: A fegyvertelen katona
• Hegedüs Márk Sebestyén: Underworld: Vérözön
• Sepsi László: A démon arca
• Parádi Orsolya: #sohavégetnemérős
• Forgács Nóra Kinga: Hóesés Barcelonában
• Huber Zoltán: Hivatali karácsony
• Zsubori Anna: Vaiana
• Alföldi Nóra: A pótolhatatlan Werner doktor
• Varró Attila: Derült égből apu
DVD
• Pápai Zsolt: Rideg világ
• Benke Attila: A homár
• Soós Tamás Dénes: Popsztár: Soha ne állj le (a soha le nem állással)!
• Kránicz Bence: Batman: A köpenyes lovagok visszatérnek
• Kovács Patrik: Beépülve – Az Escobar-ügy
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Háromkirályok

Határtalanul

Bilsiczky Balázs

Hendikep, élni akarás, belső tartás. Három embermese.

Zsigmond Dezső új, háromrészes dokumentumfilm sorozatát, a Háromkirályokat nézve azon tűnődhet az ember: létezik-e olyan erő, amely képes lenne eltántorítani a rendezőt legkedvesebb témájától, a határon innen és túl élő magyarság tragikus sorsú egyéneinek heteken, hónapokon, esetenként éveken át történő megfigyelésétől, mindennapjaik bemutatásától. A felvetés több sebből vérzik. Egyfelől nincs, nem létezhet olyan erő vagy világi hatalom, ami gátat vethetne a már így is nagyszabású Zsigmond-életmű továbbépítésének. Másrészt, hősei csak első látásra tűnnek nehézsorsúaknak, Zsigmond filmjeiben ugyanis rendre bebizonyosodik, hogy minden nehézségük és nélkülözésük ellenére nemhogy példaértékű élni akarás, de a tragikus sorsnak olyan fokú elfogadása árad ezekből a hősökből, hogy nyugodt szívvel nevezheti őket királyoknak néző és rendező egyaránt.

Ott van például Szántó Sándor, a szabolcsi Nagyecsedről, aki cukorbetegsége következtében elvesztette a látását. A korábban mérnöki pályára készülő férfi a vakság első heteiben sem esett kétségbe, nem kötötte föl magát, hanem sorra vette azokat a cselekvéseket, amiket vakon biztosan nem fog tudni elvégezni, majd azokat, amire hosszas tanulással még képes lehet. Ez már önmagában csodálatra méltó, és bátran nevezhetjük őt hősnek, hiszen a fafaragás, vagy a mérnöki szakma olyan szorosan függ a látástól, hogy semmi meglepő nem lett volna abban, ha Sándor mély depresszióba zuhan. Hősünk élni és küzdeni akarását látva viszont inkább azon gondolkodhatunk el: milyen alapon van nekünk rosszkedvünk, miközben a megvakult, darabokra tört álmain egyszerűen átlépő, vagy inkább a szilánkokból mozaikablakot tervező főhős töretlen optimizmussal építi tovább életét. Az egykori ecsedi vár makettjét készül elkészíteni, oszlopos tagja a helyi néptánc-csoportnak, akikkel a nagyecsedi vásáron lép fel, közönség előtt – „a láp királya” tehát minden tettével és mosolyával rácáfol arra a gondolatra, amely szerint az élete tragikussá vált volna. „Nappal van éjjel, éjjel pedig nappal – mondja –, hiszen akkor színesben álmodom”.

Sándor sorstársa a csángó Lőrinc Celestin, a moldvai Csíkfaluról. Ő nem a szeme világát, hanem járóképességét veszítette el, mikor egy kamaszkori balesetet követően kerekesszékbe kényszerült. Újabb tragikus sors, Celestin azonban nem sokat foglalkozik mozgáskorlátozottságával, van más dolga bőven: majdhogynem egyedül működteti az interneten keresztül sugárzott Csángó Rádiót. A fiatal fiú egy kis parasztház szobájából indította útjára a ma már közel 40 országba eljutott, mintegy 350 ezres hallgatósággal bíró csatornát, amely magyar és román nyelven sugároz adást, a megbékélés jegyében.

Valamelyest eltérő a harmadik film, A rák királya főhősének a sorsa, ő ugyanis nem egy külső tényező, hanem saját meggondolatlansága által vált nehézsorsúvá. A szintén szabolcsi születésű Csukrán Mihály már fiatalon felkerült Pestre, ahol a Vasas igazolt bokszolója lett. Zűrős életvitelének „köszönhetően” azonban kizárták az egyesületből, és a profi sportolói pályafutásnak is befellegzett. Annyiban mégis rokon a másik két főhőssel, hogy ő is sikerrel lépte túl saját határait: életmódot váltott, és ha a profik között már nem futhatott be karriert, megtette ezt amatőrként. A számtalan lefutott maraton közül az egyiket például hátrafelé futva teljesítette – csak hogy az egyik Guiness-rekordját említsük a négy közül. Ami viszont ennél is fontosabb: az újfehértói mélyszegénységben az átlagosnál sokkal könnyebben elkallódó fiatalok számára lomokból épített fel egy sportpályát és egy kezdetleges konditermet, ahol a vezényletével azóta is folynak a különböző erőnléti tréningek és sportfoglalkozások.

A három film dramaturgiája nem tér el Zsigmond korábbi munkáitól. Ezúttal sem beszélő fejeket, hanem a mindennapokból kiragadott élethelyzeteket, vagy különös eseményeket látunk. A rendező tehát továbbviszi az általa régóta alkalmazott, manapság pedig egyre elterjedtebbé, sőt divatosabbá váló „szituációs dokumentumfilm” eszköztárát.

A Háromkirályok újabb bizonyíték arra, hogy a hazai dokumentarizmust mélyen átható szociális érzékenység tetszetős köntösbe bújtatva is működik, és nem feltétlenül kell belefulladni saját könnyeinkbe, miközben nehéz sorsokról beszélünk.

 

Háromkirályok (A rákok királya, A láp királya, A háló királya) magyar dokumentumfilm, 2013. Rendezte: Zsigmond Dezső. Dramaturg: Balogh Géza. Kép: Lovasi Zoltán, Bálint Arthur. Zene: Dresch Mihály , Kiss Ferenc. Vágó: Koncz Gabriella. Producer: Szederkényi Miklós. Gyártó: Dunatáj Alapítvány a Médiatanács támogatásával. 3x52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11623