KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
   2016/november
ESTERHÁZY PÉTER
• Forgách András: Házymozi Esterházy-adaptációk
• Molnár György: Péter filmje Esterházyra emlékezve
BÓDY GÁBOR
• Hegyi Zoltán: A kozmosz gerillája Bódy Gábor (70)
• Lichter Péter: Tengerentúli hullámhosszon Bódy experimentalizmusa
• Czirják Pál: Második tekintet Pieldner Judit: Szöveg, kép, mozgókép…
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Felvállaltam a közvetítő szerepét” Beszélgetés Varga Ágotával
• Bilsiczky Balázs: „A létezés is többszólamú” Beszélgetés Sopsits Árpáddal
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Nincs holnap A film noir műfaji családfája – 3. rész
• Roboz Gábor: Minden fekete A noir-címke
• Varró Attila: Kettős árnyék Noir és szerzőiség
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Szemet szemért Velence
• Baski Sándor: Beilleszkedési zavarok CineFest – Miskolc 2016
• Horeczky Krisztina: A mi nagy hasznunkra BIDF
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Burton, ha diktál Ransom Riggs: Vándorsólyom-trilógia
• Varga Zoltán: Sólyomszárnyak suhanása Tim Burton: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
KRITIKA
• Kránicz Bence: Orvosság kizsákmányolás ellen Az ismeretlen lány
• Forgács Nóra Kinga: Rémségek kicsiny öble A sors kegyeltjei… meg a többiek
• Kovács Gellért: Nyelvében él Érkezés
TELEVÍZÓ
• Kolozsi László: Nem felejthető Memo
MOZI
• Alföldi Nóra: Állva maradni
• Ruprech Dániel: Az eljövendő napok
• Kránicz Bence: Érettségi
• Nagy V. Gergő: Halál Szarajevóban
• Vajda Judit: Úri viszonyok
• Barkóczi Janka: Az utolsó tangónk
• Soós Tamás Dénes: Tökös ötös
• Sándor Anna: Kubo és a varázshúrok
• Sepsi László: Kiéhezettek
• Huber Zoltán: Mélytengeri pokol
• Kovács Kata: Pizsamaparti
• Andorka György: Inferno
• Csiger Ádám: Lángelmék
• Varró Attila: Lány a vonaton
DVD
• Kránicz Bence: Egymásra nézve
• Géczi Zoltán: Rőtszakállú/Dodeskaden
• Kovács Patrik: A szakasz
• Gelencsér Gábor: Eldorádó
• Pápai Zsolt: A Sierra Madre kincse
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi Webről nyomtatásba

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy esküvő és egy temetés

Takács Ferenc

A BBC televízió házatáján készült mostanában néhány film, mégpedig – esztétikailag és szociológiailag tekintve – igen pikáns receptre: ezek a munkák tévé- és mozifilm között egyensúlyoznak, egyben ravasz tudatossággal táncolják körbe – hogy is szoktuk mondani? – a „közönségfilm kontra művészfilm” dilemmáját. Ilyen volt nemrégiben a Méregzsák, s ugyanilyen felhőtlen mozi, ám egyúttal rafinált kísérleti játék a BBC Channel Four produkciójában készült Négy esküvő és egy temetés is.

Felhőtlen mozi, mégpedig olyasféle, amelyet szebb időkben, a papa mozija korában magyarul filmvígjátéknak neveztek: a kommersz angol színpadi komédiára, a jól megcsinált West End-i sikerdarab olajozott masinériájára, az egyszerre barátságosan természetes, egyszerre kellemesen művi és kiszámítható cselekményvonalra épít, osztály és szexus, e két ősangol humorforrás nyelvi és helyzetkomikumát aknázza ki. Közben készséggel elismeri azt is, hogy hálás örököse annak az angol filmhagyománynak is, amely ezt a színpadi komikumot tette át a filmvászonra: a régi-régi filmkomédiának, amelyet annak idején a Balingi stúdióban gyártottak szériában, de későbbi változatoknak, akár a „Folytassa..”-filmeknek, akár Richard Lester ifjonti kedves semmiségeinek, például A csábítás trükkjének is.

Közben viszont – ahogy pereg a cselekmény, mely nem más, mint egy esküvőszéria, amelynek során a film fiatal szereplői tiszteletüket teszik barátaik mennyegzőjén, majd ugyanott megtalálják párjukat, így azután a következő esküvőn már őket esketik – a film minduntalan „félrelép”. Folyvást elsodródik a klisé mellől, odábbsasszézik a poros poénpatron útjából, csavarint a konvención és érdesen mellé-melléfúj az édeskés dallamnak. Feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül áthangolódik benne minden: nyelv és helyzet szabványkomikumában Beckett és Ionesco rémlik fel, a temetés-jelenettel – az egyik barát halálra itta-táncolta magát az egyik esküvőn – merészen megrendítő és szorongatóan költői ellenpontot kap a harsány röhej, a szexuális komikum zsigeribb hetero-homo-biszex zavarokkal és bonyodalmakkal egészül ki, de a film érzelgős mellékszólama is karcosan-franciásan szól, már-már a film noirt idézve.

Kényes egyensúly a Négy esküvő és egy temetés, pompás kommersz vigalom, de rafinált varázslat is vájtfülűeknek. Nagyszerű a fényképezés, a színészek pedig remekelnek. A filmnek ez az utóbbi erénye a magyar szinkronstábnak is szemlátomást (pardon, fülhallomást) szárnyakat adott: az ezúttal remekbe sikerült magyar fordításból Tordy Géza és társai az évtized szinkronját komédiázzák össze. (Létezik még szinkronfesztivál-nagydíj ebben az országban?)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=411