KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
              
   2011/május
SÖTÉT VADNYUGAT
• Benke Attila: Kamerába lőni Western és önreflexió
• Varró Attila: Balladák a B-oldalról Western és revizionizmus
• Nevelős Zoltán: Deadwood A káosz urai
PSZICHO-FILMEK
• Pintér Judit Nóra: Az őrület mítoszai Pszicho-mozi
• Kovács Kata: Az eszképizmus lobotómiája Álomháború
• Iványi Zsófia: Horrorba hasadt lelkek Többszörös személyiségek
LATIN MOZI: KUBA
• Lénárt András: A Comandante mozija Új kubai filmek
• Bácsvári Kornélia: Titón szigete Tomás Gutiérrez Alea
• Bilsiczky Balázs: Kuba színei Beszélgetés Gödrös Frigyessel
• Gödrös Frigyes: A dolgok kezdete
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Melegítő fények Sós Ágnes portréjához
• Santa Dan: Egy meg sem született szerelem temetése Visszatérés – Retrace
• Harmat Eszter: Itt vagyunk YouTube-generáció?
INTERNET
• Kömlődi Ferenc: Webkameránk a világ szeme Online videókommunikáció
FILMEMLÉKEZET
• Harmat György: A realizmus csele Politika és művészet
TELEVÍZÓ
• Sepsi László: A rossz út Totál szívás
FILM / REGÉNY
• Lovas Anna: Törékeny életek Haruki Murakami: Norvég erdő
• Varró Attila: Ösvény vagy tisztás Norvég erdő
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Átjáróház Ki/Be Tawaret
• Báron György: Hunnia, a Paradicsom Két világ közt
MOZI
• Schubert Gusztáv: Férfit látok álmaidban
• Forgács Nóra Kinga: Egyszer fenn egyszer lenn
• Alföldi Nóra: Seraphine
• Szabó Noémi: A lány és a farkas
• Vajda Judit: Instant dohány
• Nevelős Zoltán: Winter’s Bone
• Roboz Gábor: Élve eltemetve
• Kovács Marcell: Csúcshatás
DVD
• Varga Balázs: Nosztalgia
• Kovács Marcell: 8 millió halál
• Gorácz Anikó: A varázsló álma
• Nagy V. Gergő: Bronson
• Varga Zoltán: Magasfrász
• Benke Attila: Yentl
• Tosoki Gyula: TRON, avagy a számítógép lázadása
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Baráti kör

Csejdy András

 

A latintanárom mondta, mikor kellemes karácsonyi ünnepeket kívánt neki az osztály, hogy kellemes a lábvíz, édes gyerekeim, az ünnep vagy boldog, vagy semmilyen. Latinul speciel sohase tanultam meg, a karácsony viszonylag boldog, vagy semmilyen, lábvizet nem veszek, viszont megtanultam értékelni, ha valami legalább kellemes. Esték, teszem azt, a mostani vénasszonyos nyárutó, néha egy film. A Baráti kör például. Három ír kisvárosi lyánykáróm szól a történet, osztálytársak és barátnők, az egyik árva, a másik molett, a harmadik gyönyörű és nagyravágyó. Halljuk a narratív flashbackben a mesemondó hangját, amint pár röpke percben felskicceli azt az 1949-es társadalmi, családi hátteret, amelyhez a regényírónak gyaníthatólag százoldalak kellettek, hogy aztán ügyes húzással és huszáros vágással az egyetemi tanulmányok megkezdésétől beszélje el, miként alakul az életük az ötvenes évek vége felé, Dublinben. Lehet, hajmeresztő állítás, mégis megkockáztatom: alapvetően ugyanúgy, mint Budapesten. Mert igaz, hogy itthon szorgos kőműves kezek retusálták a golyóütötté házfalakat és börtönudvarokon hóhérok szolgáltatták a népköztársaság igazát, a kortárs generáció nagyja mégis leginkább azzal volt elfoglalva, hogyan veszíthetné már el a szüzességét, milyen ruhát vegyen fel a szalagavató bálra és mennyit vigyen tovább vagy/és tagadjon meg szüleik világából. Hogy milyen történelmietlen ez a párhuzam és faramuci a hasonlat, onnan is kiderül, hogy ott a mozik a Rakpartont adták meg a Haragban a világgalt, az arisztokrata dandynek képes házassági magazinból választott tehetős mátkát a család, és a lázadás vallási, legfőképpen pedig szexuális természetű volt. Mindazonáltal ez a szentimentális történet annyira plasztikus, megformált, olyan zökkenőmentes és stílben tartott, hogy Európa másik, szerencsétlenebb peremén is, évtizedek múltán akár magára vonatkoztathatja a néző. Ami szerintem becsületes teljesítmény. A film különben nem egy nagy durranás. Mert az akció, ez pedig kellemes. És a maga nemében hibátlan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1691