KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Ewald Schormról

Félek

Gazdag Gyula

 

 

„Majd viszek neked

meleg levest

a börtönbe”

 

 

1974 kora nyarán Prágában jártam, hogy egy cseh színésszel tisztázzam a szerződtetés utolsó részleteit a Bástyasétány hetvennégy című film egyik főszerepére. Egy hétvégére utaztam oda, a következő héten kezdenünk kellett a film előzetes zenefelvételeit, azután a forgatást. A színész az utolsó pillanatban – magánéleti okokból – lemondta a szerepet. Mindenképpen meg kellett találnom a film főszereplőjét azon a hétvégén, és Prágában. Hétfőn délelőtt indult a gépem haza – reggel nyolckor még nem találtam senkit, aki alkalmas lett volna, vagy vállalni tudta volna. Pestről, telefonon kaptam a mentő ötletet: Ewald Schorm. Rendező ugyan, de játszott már filmen, méghozzá jó filmekben és jól: Az ünnepségről és a vendégekről (rendező: Jan Němec) és a Szálloda idegeneknek (rendező: Antonín Máša) című filmekben. A tolmácsnő segítségével, aki még életében nem vett részt hasonló küldetésben, a Vencel téri aluljáróból hívtuk fel telefonon Schormot. „Itt állok az aluljáróban egy magyar rendezővel, aki nem talál megfelelő főszereplőt a filmjéhez, és végső kétségbeesésében maga jutott az eszébe” – mondta a tolmácsnő keresetlen egyszerűséggel, mikor végre válaszoltak a vonal túlsó végén. Csekélyke cseh tudásommal megértettem, mit mond, és kétségbeesetten legyintettem: nincs ember, aki erre a szíves invitálásra szóba állna velem. „Tizenöt perc múlva ott vagyok” – hangzott a válasz, hatalmas nevetés után. Egy óra múlva megállapodtunk, egy héttel később Pestre érkezett, és elkezdtük.a forgatást.

Két hónappal később, budapesti tartózkodásának utolsó napján megmutattam neki az addig összevágott anyagot. Végigkacagta a vetítést, aztán átölelt, hosszan nézett rám szomorú tisztelettel, és azt mondta: „Majd viszek neked meleg levest a börtönbe”. Nem viccelt, komolyan gondolta. A tapasztalat beszélt belőle. Néhány évvel azelőtt készített egy filmet, amelyet a befejezés előtt kivettek a kezéből, átvágták, lekeverték, aztán úgy, megcsonkítva elsüllyesztették a munkakópiát, – a film azóta se létezik. Néhány héttel azelőtt, a forgatás alig egyhetes szünete után Prágából visszaérkezve, sápadtan, indulattól remegve mesélte el, hogyan távolították el – akarata ellenére – Jan Němecet Csehszlovákiából, hogyan kényszerítették, hogy szálljon fel az amszterdami gépre, miután mindent elvettek tőle, ami betű volt, legyen az könyv vagy notesz, hogyan nyomtak bele kábító injekciót, miután kézzel-lábbal hadakozott az emigráció ellen.

„Sose fogok én már filmet csinálni” – mondta néhány éve, mikor Prágában találkoztunk. „Ha lehetne is, nem merek. Túl sokat hagytam ki. Ez nem olyan, mint a biciklizés, ezt el lehet felejteni. Félek. Mit mondok a színészeknek? Hova teszem a kamerát? Mindentől félek.”

Azután tavaly – tizenöt év? tizennyolc év? után – mégis forgatott egy filmet. És röviddel a bemutató után meghalt. Mondhat az orvosi jelentés bármit, nevezhetik akárminek a kórt, ami végzett vele, tudom, másba halt bele. Valójában nem vírusok, vagy baktériumok végeztek vele, hanem a Rendszer, amelybe nem fért bele. A barátom volt, és nagyon fáj érte a szívem. Tehetséges ember volt: sok kiváló filmmel vagyunk szegényebbek, amelyeket nem készített el.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/05 22. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5372