KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : A Cinetel Kft. őszi DVD megjelenései
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• N. N.: Hibaigazítás

• Radnóti Sándor: Határesetek 56-os filmek
• Dániel Ferenc: Hiánymozi 1956 képmásai
• Báron György: Az ötödik negyed A szabadság vihara
• Hungler Tímea: A harangöntés titka Beszélgetés Szilágyi Andorral
• Vágvölgyi B. András: Fehér paraszt Shohei Imamura
• Karátson Gábor: Mi történt valójában a hegyen? A Narayama balladája
• Fábry Sándor: Celluloid álmok bubusoknak Takeshis’
• Takács Ferenc: „Mi magunk” IRA-filmek
• Muhi Klára: Komoly, komoly világ Reggeli a Plútón
• Schubert Gusztáv: Toronyiránt 9/11 filmjei
• Hirsch Tibor: Amerika: zárva vagyunk World Trade Center
• Herpai Gergely: Sötét bábu Pixelterroristák
• Szabó Tamás: Okok, jelek, dolgok Shyamalan titokzatos világa
• Varró Attila: Az örök trónkövetelő A Stroheim-háromszög
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: A képzelet tábornoka Tullio Kezich: Federico
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Fővárosa Arad Magyar plazma
KRITIKA
• Zoltán Gábor: Takargatott testek Férfiakt
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Miami Vice
• Kassai János: Románc és cigaretta
• Vajda Judit: Cseh Álom
• Pápai Zsolt: Sírugrók
• Herpai Gergely: Kárhozott szeretők
• Köves Gábor: Az ördög Pradát visel
• Vajda Judit: A parkolás művészete
DVD
• Varró Attila: Erőszakos zsaru
• Tosoki Gyula: Kőkemény Minnesota
• Vincze Teréz: Mátkaság és legényélet
• Pápai Zsolt: Véres sikátor

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kutyák

Margitházi Beja

Câini – román, 2016. Rendezte és írta: Bogdan Mirică. Kép: Andrei Butica. Zene: Codrin Lazar és Sorin Romanescu. Szereplők: Dragoş Bucur (Roman), Gheirghe Visu (Hogas), Vlad Ivanov (Samir), Costel Caşcaval (Pila). Gyártó: Argo Film / 42 Film / Bac Films. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 104 perc.

 

Tér és történet annyira organikusan nő össze Bogdan Mirică elsőfilmjében, ahogyan azt a kortárs román film olyan provokatív darabjában láthattuk utoljára, mint Cristi Puiu sokszobás lakás-labirintusába beleírt történelmi-generációs tablója, a Sieranevada. Ezúttal a keleti, dobrudzsai végeken, a puszta közepén, békabrekegés és tücsökciripelés közepette öklendez ki a mocsár egy bokából lerágott (!), bakancsos lábfejet; gazdája kilétére sohasem derül fény, de tökéletes McGuffinnak bizonyul, hogy megértesse: itt nem fogunk mindenre maradéktalan magyarázatot kapni, sőt. Elvezet ugyanakkor néhány fontos szereplőhöz, mint a helyi rendőrfőnök, akinél elmélyültebben és tárgyilagosabban kevesen tudnának egy vacsoravillával, sör mellett megvizsgálni egy emberi maradványt, vagy a helyi pszichopata kiskirály csicskásához, aki titokban rendőri besúgóként szivárogtat hiányos adatokat.

A Cannes-ban Fipresci-díjjal méltányolt Kutyák olyan nyers, szikár és ütős, mint a hely szelleme. Mirică az összetett életérzések megragadása, a morbid helyzetek kiélezése és a színészvezetés tekintetében is magabiztosan csatlakozik a jelentősebb román filmek által kijelölt csapásirányhoz, de egyéni, alternatív útvonalat is sikerül kijelölnie. Szerzői zsánerfilmjében az erősebb western- és halványabb thriller-elemeket az első részben szinte teljesen kilúgozza a slow cinema, miközben végigkövetjük a nagyapjától frissen megörökölt, kopár nagybirtokra érkező bukaresti Romant a helyi erőviszonyok reménytelen kimatekozásában. Legszívesebben eladná a területet, de a racionalista városi mentalitást eleve bukásra ítélő, törvényen kívüli, posztkommunista senkiföldjén a szereplők fogyatkozó száma arra figyelmeztet, hogy az már nagyon is másoké. Amit azonban a szűkkeblűen mért információkkal és eseményekkel látszólag elveszítünk az első félidőben, azt az egyre erősebb atmoszférában kapjuk vissza: mire az események felgyorsulnak, az addigi üres járatok, enigmatikus karakterek és minimalista párbeszédek olyannyira megtették hatásukat, hogy a forgatókönyvet is jegyző Mirică a felgyűlt feszültséget elemi erővel robbanhatja be a katartikus fináléhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13517