KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/december
KRÓNIKA
• (X) : Diák Rövidfilm Fesztivál
• (X) : A Katapult Film Szinopszis-Pályázata 2005
• (X) : Metropolis pályázat

• Beregi Tamás: A metamorfózis erdeje Tündérmesék felnőtteknek
• Muhi Klára: Nem félünk a farkastól? Gyerekek és mesefilmek
• Schreiber András: Tündérkör Beszélgetés Fleigauf Benedekkel
• Varró Attila: A nyúl üregén át A vándorló palota
• Kubiszyn Viktor: A legkisebb fiú James Dean, a lázadó
• Takács Ferenc: A kultusz kezdősebessége A James Dean-legenda
• Kriston László: Örökké fiatal James Dean-kultusz
• Karátson Gábor: Arcban elbeszélve Máté evangéliuma
• Pápai Zsolt: Hitchcocki szabás Erőszakos múlt
• Bun Zoltán: Szörnytest Cronenbergi építészet
KULTUSZMOZI
• Kovács István: A Paradicsomon innen Márványember, Vasember
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: A lusta oroszlán Velence
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Televizeken A tévénéző metamorfózisa
KÖNYV
• Stőhr Lóránt: A lassúság dicsérete Bíró Yvette: Időformák
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Műfény és láng Johanna
• Báron György: A boldogtalanság színei Ég veled!
• Békés Pál: Harmadik nekifutás Egy szoknya, egy nadrág
• Schreiber András: Magyar pite Fej vagy írás?
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Twist Olivér
• Turcsányi Sándor: Kívül tágasabb
• Kubla Károly: A halott menyasszony
• Hideg János: Wallace & Gromit és az Elvetemült Veteménylény
• Susánszky Iván: Elizabethtown
• Kárpáti György: Zorro legendája
• Milán Gábor: A Rashevski tangó
• Köllő Killa: Anyátlanok
• Jankovics Márton: Nesze neked Pete Tong!
• Gőzsy Kati: Kőkemény család

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hannah Grace holtteste

Benke Attila

The Possession of Hannah Grace – amerikai, 2018. Rendezte: Diederik Van Rooijen. Szereplők: Shay Mitchell, Kirby Johnson, Louis Herthum. Forgalmazó: Sony. 85 perc.

 

A 2010-es években sorra érkeztek a moziba a kritikai és pénzügyi szempontból is sikeres horrorfilmek, amelyek nem a puszta ijesztgetésről vagy az esztelen vérengzésről szólnak, hanem Roman Polanski Rosemary gyermekéhez vagy William Friedkin Az ördögűzőjéhez hasonlóan társadalmi-pszichológiai drámaként is megállják a helyüket (Valami követ, Nyers, Sóhajok). Kiváltképp népszerűek a kortárs démoni horrorok, elég csak a James Wan-féle Démonok közöttre, A Babadookra, a dél-koreai Na Hong-jin Kokszongi siratójára vagy a tavalyi sikerfilmre, az Örökségre gondolni. Ennek az erős felhozatalnak az ismeretében merész ötletnek tarthatjuk, hogy Diederik Van Rooijen rendező (Bollywood hőse, Daylight) és Brian Sieve forgatókönyvíró (Teen Wolf – Farkasbőrben) elkészítették a Hannah Grace holttestét, ami az alkotók minden igyekezete ellenére nem lett több egy megfelelően félelmetes, de sematikus horrorfilmnél.

A Hannah Grace holtteste egy, Az ördögűző végét idéző szertartással indul: a címszereplő lányból próbálja több katolikus pap és édesapja, Grainger Grace kiűzni a démont. A papok halála árán látszólag sikeres a szertartás, ám miután Hannah holttestét elszállítják a halottaskamrába, a démon felébred a lányban, és sorra gyilkolja meg az intézmény személyzetét, hogy felerősítse a megszállott emberi testet. Vele kell szembenéznie az éjjeli ügyeletben dolgozó egykori rendőrnek, Megannak, akit a Gonosz mellett múltbeli traumája (passzivitása miatt ölték meg a társát) is gyötör.

Diederik Van Rooijen műve csak eleinte tűnik Az ördögűző párdarabjának, a cselekmény jelentős hányada inkább zárt szituációs horror és pszichothriller. A Hannah Grace holttestének vitathatatlan erénye a jól megválasztott fő helyszín, a hullaház, amely miatt eleve nyomasztó a film atmoszférája. Rooijen hozzáértő módon, fokozatosan adagolja az apró információkat a megszállott Hannah feltámadásáról. Ezeket a fogásokat persze a gyakorlott horror- és thrillerrajongók már unásig ismerik (ki-kialszanak a fények, „magától” kinyílik egy ajtó, légyraj tör elő a holttestből és így tovább), ezért igen gyorsan kitalálható, mi következik, miről fog szólni a cselekmény. Ám a Hannah Grace holttestében szerencsére viszonylag későn szabadul el a pokol, így a játékidő kétharmadában a film tökéletesen élvezhető feszült thrillerként vagy pszichohorrorként. Érdekes lehetne Megan drámája is, ha a megszállottság és a pszichológiai defektus között a határt elmosó Requiem egy lányért című német vallásdrámához vagy Cristian Mungiu Dombokon túljához hasonlóan a Hannah Grace holtteste alkotói is bizonytalanságban tartanák a nézőt, hogy a természetfeletti események valóban megtörténnek, vagy csupán a főhősnő képzelődik pszichés problémája miatt. Azonban Megan traumáját és a démon ámokfutását egyáltalán nem sikerült szinkronba hozni, ráadásul az alkotók igénytelen módon összecsapták a lezárást, és logikátlanul oldották fel a hősnő lelki válságát is. Így a Hannah Grace holtteste egyszer nézhető, gyorsan feledhető horrorfilm.

Extrák: Kimaradt jelenet, Hannah boncolása, Megan naplója, gyilkos csapat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14102