KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/október
CYBERVILÁG
• Varró Attila: A harmadik törvény Amerikai robotok
• Kubiszyn Viktor: Fémmámor Gép és test
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Illetlen filmek Böszörményi Géza (1924–2004)
• Stőhr Lóránt: A vágy játékai Szindbád és Tamara
• Gelencsér Gábor: Szöges ellentétek Tamara
• Pápai Zsolt: Túlvilágon innen, evilágon túl Dealer

• Forrai Krisztián: Álomgeometria Gondry-klipek
• Révész László László: Szerelem az agyamban, szerelem az agyam Egy makulátlan elme örök ragyogása
• Békés Pál: Metafizikai darázsfészek Charlie Kaufman forgatókönyvei
• Hahner Péter: Az ismeretlen ismerős Howard Hawks
• N. N.: Hawks a Filmvilágban
• Báron György: Két férfi, aki... John Ford: Aki megölte Liberty Valance-t
• Géczi Zoltán: Öt hosszú év a pokolban Üldözők
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: Ötkarikás szemek Sport és televízió
KÖNYV
• Kelecsényi László: Párhuzamosok a végtelenbe Fábry Zoltán; Zolnay Pál
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: Veszedelmes éden Álmodozók
• Vaskó Péter: Téglák a Nagy Falban Szigorúan piszkos ügyek-trilógia
• Nevelős Zoltán: Vér, arany és sok füstölgő pisztolycső Argo
• Bori Erzsébet: Titokkal, vonóval Bolondok éneke
LÁTTUK MÉG
• Vajda Judit: Osama
• Ágfalvi Attila: Perlasca
• Vincze Teréz: Fallal szemben
• Köves Gábor: A falu
• Varró Attila: Apja lánya
• Mátyás Péter: Ítélet
• Pápai Zsolt: Monsieur Imbrahim
• Kovács Marcell: A halál záloga
• Hámori Dániel: Pokolfajzat
• Kolozsi László: Schulze gets the Blues

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halálos iramban

Varró Attila

 

Az autóversenyekről szóló tömegfilmek divatja néhány évvel azután kezdődött, hogy Hollywood elleste az olasz eposzoktól a kocsizás új truváját. A két nemzet közötti kocsiverseny kimenetele egyértelmű volt: az ókori filmek négylóerős szekerei eleve nem sok eséllyel rajtoltak a kaliforniai futószalagokról legördülő T-modellekkel szemben. A korai hajszafilmek száguldó kamerái 1918-tól lerohanták a versenypályákat, és a Wallace Reid nevével fémjelzett Roaring Roads széria önálló alműfajt indított hódító útjára. A race movie azonban hamar leszakadt az élvonalból, és a harmincas évektől a nagystúdiók B-sávjába szorult, majd tovább csúszott a Monogam, Republic és társai szegénysorába – legtermékenyebb korszaka pedig éppen az olcsó és könnyű kamerák elterjedése idején alakult AIP trash-műhelyéhez kötődik. A gyorsan felvirágzó cég első bemutatója az 1954-es The Fast and the Furious (Gyors és dühös) volt, egy ártatlanul körözött sofőrről, aki nemzetközi autóversenybe nevezve próbál átjutni a mexikói határon. A film rendezői székét az a Roger Corman osztotta meg a főszereplő John Irelanddel, aki a meglepő kasszasiker után közel húsz éven át az AIP frontembere, egyben több új-hollywoodi titán mecénása lett.

Amióta az ezredvégi Álomgyár felfedezte magának a trash bűnös örömeit, történetében először építve költséges szuperprodukciókat a sokáig lenézett fércművekre (lásd Verhoeven, Burton), csupán idő kérdése volt, mikor kerül elő a kedvenc kamasztémák parkolójából a jól bevált autóverseny-modell. A futamot egy 2000-es remake nyitotta A-kategóriás sztárcsapattal és jelentékeny sikerrel (Tolvajtempó), idei társa pedig szintén múltat idéz – igaz, csak címében. Rob Cohen The Fast and the Furiousában a gyors kocsik és macho sofőrjeik mellett nem sokat merít az AIP-eredetiből – kivéve persze az értékes alapfilozófiát. Egy tinifilm legyen tempós, hormondús, akció-orientált; hanyagolja a jellemeket és sztárokat néhány jellegzetes külsejű, ifjú tehetség (ez esetben Van Diesel és Michelle Rodriguez) kedvéért; ám ne feledkezzen meg a direkt erkölcsi üzenetről sem, hadd tanuljon az a gyerek. Az idáig számtalan szubzsánerrel kudarcot valló Cohen végre otthonosan mozog választott pályáján, és precízen betartja tehetsége sebességkorlátjait. Rutinos iparosmunkája pontosan olyan, mint a benne szereplő Hondák és Mitsubishik: agresszívan maximumig turbózott importcikk látványosra dukkózva és digitális kiegészítőkkel felszerelve, a Corman-féle felújított old-timerek helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/11 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3512