KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/október
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Pápai Zsolt: John Schlesinger (1926–2003)

• Lengyel László: A gazdagság fantomja Aranypolgárok, pénzarisztokraták
• N. N.: Nábobok és lúzerek: Amerika pénze
• Jaksity György: Illúziófogyatkozás Tőzsdefilmek
• Vágvölgyi B. András: Workfilm Amerika-büró
MAGYAR MŰHELY
• Enyedi Ildikó: Szelíd interfész Montázs egy készülő filmhez
• Gelencsér Gábor: Csendéletkép Árnyportré: Novák Márk
• Tóth János: Célra tartás Filmjátékos-társak
• Forrai Krisztián: Szigorúan ellenőrzött metrók Beszélgetés Antal Nimróddal

• Kubiszyn Viktor: A sokk esztétikája X-generáció: Miike Takashi
• N. N.: Japán hullámok
• Varró Attila: Apokalipszis után X-generáció: Aoyama Shinji
• Mérő László: Nem baj, ha hülye vagy A matematika és a film
• Vaskó Péter: A végtelen tizedes meg a többiek Darren Aronofsky: π
KÖNYV
• Vincze Teréz: Élményelmélet A kétdimenziós ember
• Nyírő András: A háló pora Az internet pszichológiája
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Járd ki, lábam... Vagabond
• Varga Balázs: Libikóka Libiomfi
• Csantavéri Júlia: Szerelem határok nélkül A Szent Lőrinc-folyó lazacai
LÁTTUK MÉG
• Vincze Teréz: Ördögök
• Nevelős Zoltán: Az olasz meló
• Köves Gábor: Max
• Dóka Péter: Olasz nyelv kezdőknek
• Tosoki Gyula: David Gale élete
• Hungler Tímea: Darkness, a rettegés háza
• Kis Anna: Vágta
• Varró Attila: A szövetség
• Vajda Judit: Lapzárta
• Pápai Zsolt: Bad Boys 2.
• Pápai Zsolt: Nem fenékig tejfel

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mission: Impossible: Utóhatás

Benke Attila

Mission: Impossible – Fallout – amerikai, 2018. Írta és rendezte: Christopher McQuarrie. Kép: Rob Hardy. Szereplők: Tom Cruise (Ethan), Henry Cavill (August), Simon Pegg (Benji), Ving Rhames (Luther), Rebecca Ferguson (Ilsa), Sean Harris (Solomon), Alec Baldwin (Alan), Vanessa Kirby (Fehér Özvegy). Gyártó: Bad Robot Productions, Alibaba Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 147 perc.

 

A filmtörténet szuperügynökei mostanában nem teljesítenek túl jól. A ráncfelvarráson átesett James Bond ismét elfáradt, Jason Bourne visszatérése sem sikerült, Jack Ryanre pedig már nem is emlékszünk. A Mission: Impossible-filmsorozat főhősét, Ethan Huntot viszont makacsul életben tartja a fáradhatatlan Tom Cruise. Immár a széria hatodik epizódjánál járunk, és az Utóhatásban a Titkos nemzetet is jegyző Christopher McQuarrie még több teret engedett az önreflexív humornak.

McQuarrie filmje ugyanis inkább Guy Ritchie Az U.N.C.L.E. emberét idéző, komolyan vehetetlen kémthriller-paródia (talán nem véletlen, hogy itt is Henry Cavill az egyik főszereplő). Ethan Hunt ezúttal az új világrendet hirdető Szindikátus utódával, az Apostolokkal kerül szembe, és előlük szeretne elcsenni pár plutóniumtöltetet. Mivel Hunt a társai és egy triviális dramaturgiai baki miatt elszúrja az akciót, kénytelen együttműködni a CIA ügynökével, Augusttal, és a Fehér Özvegy által vezetett bűnszervezettel, majd egy kicsit a rettegett Szindikátus-vezetővel, Solomon Lane-nel is. Az Utóhatás minden korábbi epizódénál több triplacsavarral sokkolja a nézőt, ám a sok logikátlan fordulat olykor indokolatlanul is önparódiává silányítja a legújabb M:I-epizódot. Ebben a filmben tényleg senki sem az, akinek látszik, és komikus módon Ethan önmaga identitását is kénytelen megkérdőjelezni. Persze az akciójelenetek újfent látványosak, McQuarrie pedig igyekszik némi drámát csempészni a cselekménybe a szuperügynök és ex-felesége rövid találkozása révén. Ám Ethan és Julia melodrámája sablonos és összecsapott, elvégre az Utóhatás mégis csak egy modoros Mission: Impossible-akciófilm, ami pont azt nyújtja, amire a rajongók húsz éve vágynak: bő kétórás szórakozásra amúgy kiszámítható nagy átverésekkel és kiélezett határidő-dramaturgiával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13817