KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
   2003/április
KRÓNIKA
• (X) : Francia Filmnapok 2003
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Shoot in Hungary
• N. N.: Hibaigazítás
• Molnár Gál Péter: Alberto Sordi (1919–2003)
FILMSZEMLE
• Bikácsy Gergely: Temetetlen hülyeségeink Játékfilmek
• N. N.: A 34. Magyar Filmszemle díjai
• Radnóti Sándor: Unalmon innen és túl Játékfilmek
• Bori Erzsébet: Ember a vízben Dokumentumfilmek

• Bakács Tibor Settenkedő: Kicsi, de erős Kisjátékfilmek
• Vaskó Péter: Szép halál G.I. Joe moziba megy
• N. N.: Amerika háborúi
• Takács Ferenc: Odüsszeusz háborúja Kultuszmozi: Nagy Vörös Egyes
• Varró Attila: Bond kontra Oszama Hollywoodi számháború
• Herpai Gergely: Pixel-ármádia Kalandjáték Irakban
• Beregi Tamás: Skizofrén angyalok Polanski női
• Pályi András: Polanski vagy anti-Polanski? A zongorista
• Muhi Klára: A jó állapotú gyerek kibírja Beszélgetés Vekerdy Tamással
• Muhi Klára: Iskola – példa? Beszélgetés filmről, médiáról és nevelésről
• Gelencsér Gábor: A látás logikája Filmes könyv
• Kozma György: Pindur pandúrok egész este A gyógyító animáció
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: A meglelt haza Tesó
• Békés Pál: Könyvsors Az órák
• Hungler Tímea: Színház az egész alvilág Chicago
• Ardai Zoltán: Párizsi neolit Visszafordíthatatlan
• Ágfalvi Attila: Golyó a kézbe Isten városa
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Fausto 5.0
• Nevelős Zoltán: Schmidt története
• Vincze Teréz: Baran
• Nedbál Miklós: félelem.com
• Kis Anna: Madame Satã
• Pápai Zsolt: Még egy kis pánik
• Hungler Tímea: Két hét múlva örökké
• Herpai Gergely: A szellemhajó
• Köves Gábor: Beavatás
• Turcsányi Sándor: Kiskakukk

             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy esküvő és egy temetés

Takács Ferenc

A BBC televízió házatáján készült mostanában néhány film, mégpedig – esztétikailag és szociológiailag tekintve – igen pikáns receptre: ezek a munkák tévé- és mozifilm között egyensúlyoznak, egyben ravasz tudatossággal táncolják körbe – hogy is szoktuk mondani? – a „közönségfilm kontra művészfilm” dilemmáját. Ilyen volt nemrégiben a Méregzsák, s ugyanilyen felhőtlen mozi, ám egyúttal rafinált kísérleti játék a BBC Channel Four produkciójában készült Négy esküvő és egy temetés is.

Felhőtlen mozi, mégpedig olyasféle, amelyet szebb időkben, a papa mozija korában magyarul filmvígjátéknak neveztek: a kommersz angol színpadi komédiára, a jól megcsinált West End-i sikerdarab olajozott masinériájára, az egyszerre barátságosan természetes, egyszerre kellemesen művi és kiszámítható cselekményvonalra épít, osztály és szexus, e két ősangol humorforrás nyelvi és helyzetkomikumát aknázza ki. Közben készséggel elismeri azt is, hogy hálás örököse annak az angol filmhagyománynak is, amely ezt a színpadi komikumot tette át a filmvászonra: a régi-régi filmkomédiának, amelyet annak idején a Balingi stúdióban gyártottak szériában, de későbbi változatoknak, akár a „Folytassa..”-filmeknek, akár Richard Lester ifjonti kedves semmiségeinek, például A csábítás trükkjének is.

Közben viszont – ahogy pereg a cselekmény, mely nem más, mint egy esküvőszéria, amelynek során a film fiatal szereplői tiszteletüket teszik barátaik mennyegzőjén, majd ugyanott megtalálják párjukat, így azután a következő esküvőn már őket esketik – a film minduntalan „félrelép”. Folyvást elsodródik a klisé mellől, odábbsasszézik a poros poénpatron útjából, csavarint a konvención és érdesen mellé-melléfúj az édeskés dallamnak. Feltűnés nélkül, szinte észrevétlenül áthangolódik benne minden: nyelv és helyzet szabványkomikumában Beckett és Ionesco rémlik fel, a temetés-jelenettel – az egyik barát halálra itta-táncolta magát az egyik esküvőn – merészen megrendítő és szorongatóan költői ellenpontot kap a harsány röhej, a szexuális komikum zsigeribb hetero-homo-biszex zavarokkal és bonyodalmakkal egészül ki, de a film érzelgős mellékszólama is karcosan-franciásan szól, már-már a film noirt idézve.

Kényes egyensúly a Négy esküvő és egy temetés, pompás kommersz vigalom, de rafinált varázslat is vájtfülűeknek. Nagyszerű a fényképezés, a színészek pedig remekelnek. A filmnek ez az utóbbi erénye a magyar szinkronstábnak is szemlátomást (pardon, fülhallomást) szárnyakat adott: az ezúttal remekbe sikerült magyar fordításból Tordy Géza és társai az évtized szinkronját komédiázzák össze. (Létezik még szinkronfesztivál-nagydíj ebben az országban?)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=411