KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csekély esély

Kovács Kata

Long Shot – amerikai, 2019. Rendezte: Jonathan Levine. Írta: Dan Sterling és Liz Hannah. Kép: Yves Bélanger. Zene: Marco Beltrami és Miles Hankins. Szereplők: Charlize Theron (Charlotte), Seth Rogen (Fred), June Diane Raphael (MAggie), Ravi Patel (Tom), Alexander Skarsgard (Steward). Gyártó: AG Studios / Good Universe / Point Grey Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 125 perc.

 

A politika és a románc határvidékén jár Jonathan Levine (Fifti-fifti, Eleven testek) friss komédiájával, melyhez az Apatow-istálló vérbő humorából, a nagyhatalmi politika showbiznisz-kulisszáiból és az ellentétekre építő romkom giccs-közhelytárából merítve meglehetősen könnyed elegyet gyúrt. A szuperszexi és intelligens amerikai külügyminiszter – történetesen: nő – egy véletlen folytán összetalálkozik a fiúval, akire kamaszkorában egy rövid ideig és egy emlékezetes merevedés erejéig bébiszitterként vigyázott. A férfi azóta sem lett sokkal érettebb, bár nagypofájú humora és tarka susogós melegítője üdítően hat a rideg fehérházi közegben, és mivel időközben sziporkázóan éleslátó újságíró lett, a nő stábja felkéri beszédírónak.

Míg az Eleven testek modern Szépség és Szörnyeteg-átirata kissé sablonosra sikerült, Levine mostani verziója a történetsémára jóval szerethetőbb, amit három komponensnek köszönhet: a kiváló castingnak, a műfajparódiával finoman megbolondított forgatókönyvnek és a szándékoltan otromba aktuálpolitikai kikacsintásoknak. Az elnökjelölésen, különgépekkel tett utakon és diplomatabálokon átívelő szerelmi történet a párost alakító Charlize Theron és Seth Rogen meglepő kémiájának köszönhet a legtöbbet. Rogen és Theron párosa azért is meglepő, mert utóbbi komikusi vénájáról eddig csak ritkán tett tanúbizonyságot, a politikai humor és az amerikai népet maszturbálásra felszólító vezetőnő figurája azonban láthatóan meghozta a kedvét a tréfához. A női elnökjelöltre szavazó amerikaiak vágybeteljesítő mozijának is beillő darab nem csupán a romkom, de az elnökfilm felől nézve is jópofa műfaji dekonstrukció, ugyanakkor remélhetőleg egy apró, de annál szórakoztatóbb lépéssel közelebb segíti a világot ahhoz, hogy nőket emeljen a hatalmi pozíciókba.    


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14174