KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hannah Grace holtteste

Benke Attila

The Possession of Hannah Grace – amerikai, 2018. Rendezte: Diederik Van Rooijen. Szereplők: Shay Mitchell, Kirby Johnson, Louis Herthum. Forgalmazó: Sony. 85 perc.

 

A 2010-es években sorra érkeztek a moziba a kritikai és pénzügyi szempontból is sikeres horrorfilmek, amelyek nem a puszta ijesztgetésről vagy az esztelen vérengzésről szólnak, hanem Roman Polanski Rosemary gyermekéhez vagy William Friedkin Az ördögűzőjéhez hasonlóan társadalmi-pszichológiai drámaként is megállják a helyüket (Valami követ, Nyers, Sóhajok). Kiváltképp népszerűek a kortárs démoni horrorok, elég csak a James Wan-féle Démonok közöttre, A Babadookra, a dél-koreai Na Hong-jin Kokszongi siratójára vagy a tavalyi sikerfilmre, az Örökségre gondolni. Ennek az erős felhozatalnak az ismeretében merész ötletnek tarthatjuk, hogy Diederik Van Rooijen rendező (Bollywood hőse, Daylight) és Brian Sieve forgatókönyvíró (Teen Wolf – Farkasbőrben) elkészítették a Hannah Grace holttestét, ami az alkotók minden igyekezete ellenére nem lett több egy megfelelően félelmetes, de sematikus horrorfilmnél.

A Hannah Grace holtteste egy, Az ördögűző végét idéző szertartással indul: a címszereplő lányból próbálja több katolikus pap és édesapja, Grainger Grace kiűzni a démont. A papok halála árán látszólag sikeres a szertartás, ám miután Hannah holttestét elszállítják a halottaskamrába, a démon felébred a lányban, és sorra gyilkolja meg az intézmény személyzetét, hogy felerősítse a megszállott emberi testet. Vele kell szembenéznie az éjjeli ügyeletben dolgozó egykori rendőrnek, Megannak, akit a Gonosz mellett múltbeli traumája (passzivitása miatt ölték meg a társát) is gyötör.

Diederik Van Rooijen műve csak eleinte tűnik Az ördögűző párdarabjának, a cselekmény jelentős hányada inkább zárt szituációs horror és pszichothriller. A Hannah Grace holttestének vitathatatlan erénye a jól megválasztott fő helyszín, a hullaház, amely miatt eleve nyomasztó a film atmoszférája. Rooijen hozzáértő módon, fokozatosan adagolja az apró információkat a megszállott Hannah feltámadásáról. Ezeket a fogásokat persze a gyakorlott horror- és thrillerrajongók már unásig ismerik (ki-kialszanak a fények, „magától” kinyílik egy ajtó, légyraj tör elő a holttestből és így tovább), ezért igen gyorsan kitalálható, mi következik, miről fog szólni a cselekmény. Ám a Hannah Grace holttestében szerencsére viszonylag későn szabadul el a pokol, így a játékidő kétharmadában a film tökéletesen élvezhető feszült thrillerként vagy pszichohorrorként. Érdekes lehetne Megan drámája is, ha a megszállottság és a pszichológiai defektus között a határt elmosó Requiem egy lányért című német vallásdrámához vagy Cristian Mungiu Dombokon túljához hasonlóan a Hannah Grace holtteste alkotói is bizonytalanságban tartanák a nézőt, hogy a természetfeletti események valóban megtörténnek, vagy csupán a főhősnő képzelődik pszichés problémája miatt. Azonban Megan traumáját és a démon ámokfutását egyáltalán nem sikerült szinkronba hozni, ráadásul az alkotók igénytelen módon összecsapták a lezárást, és logikátlanul oldották fel a hősnő lelki válságát is. Így a Hannah Grace holtteste egyszer nézhető, gyorsan feledhető horrorfilm.

Extrák: Kimaradt jelenet, Hannah boncolása, Megan naplója, gyilkos csapat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14102