KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szájtépés filmszakadásig 2.

• Kovács András Bálint: Sötét filmek A film noire és a modernitás
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Teremtés, lidércnyomás Noteszlapok
• Székely Gabriella: Együttműködik-e a kultúra? Beszélgetés Sára Sándorral
• Mihancsik Zsófia: A bűn iskolái Gyereksorsok és dokumentumok
• Tamás Amaryllis: Nem kor-szerű történet Beszélgetés Almási Tamással

• Schubert Gusztáv: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tatár György: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• Tillmann József A.: Hollywood felett az ég Beszélgetés a celluloid-angyalokról
• N. N.: New Age mozi
• Kriston László: Lelkek szélesvásznon New Age a moziban
• Kriston László: New Age és profit
• Altorjay Gábor: Leni és Balázs Egy film vázlata
• Márton László: Mozgó és be van tiltva Weimari tabuk
• Turcsányi Sándor: Ismeri Ön Turzonovovát? Szlovák filmek
KÖNYV
• Kömlődi Ferenc: Médiaforradalom Ost-West Internet

• Fáber András: Magritte-dimenziók Alain Robbe-Grillet A szép fogolynőről
• Nánay Bence: A vízcsepp ráér Bill Viola mozgó festményei
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Félkegyelem Kelj fel Jancsi
• Ágfalvi Attila: Terelgetni, visszalépni Beszélgetés Fonyó Gergellyel
• Békés Pál: Devon szirtek Hadszíntér
• Varró Attila: Kamera-színház Férfitársaságban; Barátok és szomszédok
LÁTTUK MÉG
• Ágfalvi Attila: A lé meg a Lola
• Ádám Péter: Az évszázad gyermekei
• Bíró László: Doktor zsiványok
• Pápai Zsolt: A Mars-mentőakció
• Ardai Zoltán: Minden héten háború
• Máriássy Vanda: Az új Éva
• Hungler Tímea: Női vonalak
• Tosoki Gyula: Erin Brockovich – Zűrös természet
• Vidovszky György: Hulla, hó telizsák
• Illés Mária: Tök alsó
• Nyírő András: Brókerarcok
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Özönvíz

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Háromkirályok

Határtalanul

Bilsiczky Balázs

Hendikep, élni akarás, belső tartás. Három embermese.

Zsigmond Dezső új, háromrészes dokumentumfilm sorozatát, a Háromkirályokat nézve azon tűnődhet az ember: létezik-e olyan erő, amely képes lenne eltántorítani a rendezőt legkedvesebb témájától, a határon innen és túl élő magyarság tragikus sorsú egyéneinek heteken, hónapokon, esetenként éveken át történő megfigyelésétől, mindennapjaik bemutatásától. A felvetés több sebből vérzik. Egyfelől nincs, nem létezhet olyan erő vagy világi hatalom, ami gátat vethetne a már így is nagyszabású Zsigmond-életmű továbbépítésének. Másrészt, hősei csak első látásra tűnnek nehézsorsúaknak, Zsigmond filmjeiben ugyanis rendre bebizonyosodik, hogy minden nehézségük és nélkülözésük ellenére nemhogy példaértékű élni akarás, de a tragikus sorsnak olyan fokú elfogadása árad ezekből a hősökből, hogy nyugodt szívvel nevezheti őket királyoknak néző és rendező egyaránt.

Ott van például Szántó Sándor, a szabolcsi Nagyecsedről, aki cukorbetegsége következtében elvesztette a látását. A korábban mérnöki pályára készülő férfi a vakság első heteiben sem esett kétségbe, nem kötötte föl magát, hanem sorra vette azokat a cselekvéseket, amiket vakon biztosan nem fog tudni elvégezni, majd azokat, amire hosszas tanulással még képes lehet. Ez már önmagában csodálatra méltó, és bátran nevezhetjük őt hősnek, hiszen a fafaragás, vagy a mérnöki szakma olyan szorosan függ a látástól, hogy semmi meglepő nem lett volna abban, ha Sándor mély depresszióba zuhan. Hősünk élni és küzdeni akarását látva viszont inkább azon gondolkodhatunk el: milyen alapon van nekünk rosszkedvünk, miközben a megvakult, darabokra tört álmain egyszerűen átlépő, vagy inkább a szilánkokból mozaikablakot tervező főhős töretlen optimizmussal építi tovább életét. Az egykori ecsedi vár makettjét készül elkészíteni, oszlopos tagja a helyi néptánc-csoportnak, akikkel a nagyecsedi vásáron lép fel, közönség előtt – „a láp királya” tehát minden tettével és mosolyával rácáfol arra a gondolatra, amely szerint az élete tragikussá vált volna. „Nappal van éjjel, éjjel pedig nappal – mondja –, hiszen akkor színesben álmodom”.

Sándor sorstársa a csángó Lőrinc Celestin, a moldvai Csíkfaluról. Ő nem a szeme világát, hanem járóképességét veszítette el, mikor egy kamaszkori balesetet követően kerekesszékbe kényszerült. Újabb tragikus sors, Celestin azonban nem sokat foglalkozik mozgáskorlátozottságával, van más dolga bőven: majdhogynem egyedül működteti az interneten keresztül sugárzott Csángó Rádiót. A fiatal fiú egy kis parasztház szobájából indította útjára a ma már közel 40 országba eljutott, mintegy 350 ezres hallgatósággal bíró csatornát, amely magyar és román nyelven sugároz adást, a megbékélés jegyében.

Valamelyest eltérő a harmadik film, A rák királya főhősének a sorsa, ő ugyanis nem egy külső tényező, hanem saját meggondolatlansága által vált nehézsorsúvá. A szintén szabolcsi születésű Csukrán Mihály már fiatalon felkerült Pestre, ahol a Vasas igazolt bokszolója lett. Zűrős életvitelének „köszönhetően” azonban kizárták az egyesületből, és a profi sportolói pályafutásnak is befellegzett. Annyiban mégis rokon a másik két főhőssel, hogy ő is sikerrel lépte túl saját határait: életmódot váltott, és ha a profik között már nem futhatott be karriert, megtette ezt amatőrként. A számtalan lefutott maraton közül az egyiket például hátrafelé futva teljesítette – csak hogy az egyik Guiness-rekordját említsük a négy közül. Ami viszont ennél is fontosabb: az újfehértói mélyszegénységben az átlagosnál sokkal könnyebben elkallódó fiatalok számára lomokból épített fel egy sportpályát és egy kezdetleges konditermet, ahol a vezényletével azóta is folynak a különböző erőnléti tréningek és sportfoglalkozások.

A három film dramaturgiája nem tér el Zsigmond korábbi munkáitól. Ezúttal sem beszélő fejeket, hanem a mindennapokból kiragadott élethelyzeteket, vagy különös eseményeket látunk. A rendező tehát továbbviszi az általa régóta alkalmazott, manapság pedig egyre elterjedtebbé, sőt divatosabbá váló „szituációs dokumentumfilm” eszköztárát.

A Háromkirályok újabb bizonyíték arra, hogy a hazai dokumentarizmust mélyen átható szociális érzékenység tetszetős köntösbe bújtatva is működik, és nem feltétlenül kell belefulladni saját könnyeinkbe, miközben nehéz sorsokról beszélünk.

 

Háromkirályok (A rákok királya, A láp királya, A háló királya) magyar dokumentumfilm, 2013. Rendezte: Zsigmond Dezső. Dramaturg: Balogh Géza. Kép: Lovasi Zoltán, Bálint Arthur. Zene: Dresch Mihály , Kiss Ferenc. Vágó: Koncz Gabriella. Producer: Szederkényi Miklós. Gyártó: Dunatáj Alapítvány a Médiatanács támogatásával. 3x52 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11623