KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Értelem és érzelem

Takács Ferenc

Hogyan boldoguljon a vidéki dzsentrikisasszony az életben, miként alkalmazkodjék józanul, ám nem szolgaian társadalmi körének viselkedésnormáihoz és életkörülményeihez, miként szerezzen magának férjet, miként találjon rá arra a két dologra, amely Jane Austen, a tizennyolcadik-tizenkilencedik század fordulójának angol írónője szerint a világ egyedüli mozgatói: a szerelemre és a pénzre, megértésre és megélhetésre? Ilyen és hasonló kérdésekről szólnak a finom tollú, metsző iróniájú és fölényes józanságú írónő regényei, közöttük a Sense and Sensibility is, amely – bár korábban kész volt – először 1811-ben jelent meg nyomtatásban.

Megfilmesítést látunk tehát, hazájában igencsak becsben tartott, de a szélesebb angol nyelvű világban máshol is klasszikusnak számító mű adaptációját, kötelező olvasmányt a filmvásznon. A produkció – ahogy mondani szokás – mindenben megfelel az ilyen feldolgozásokkal szemben támasztható követelményeknek: kitűnő a színészi munka, angol sztárszínészek (Hugh Grant, Emma Thompson és mások) teszik le – némi amerikai segédlettel – a szerepeket, a rendezés ízléses, arányos, kellemes, az operatőr pedig igen jól ismeri és fölényes biztonsággal alkalmazza az ilyen filmeknél a jelek szerint kötelező módszertant, a gondos retrót, a korszak mindennapi tárgyi világának pontos és szeretetteljes megidézését, s kellő adag kinemato-piktorializmust, azaz a regény születésének a korszakában alkotó képzőművészek ábrázolásmódjára és stílusára finoman rájátszó képiséget, nagyon szép és kellemes ismerős enteriőröket, illetve tájképeket.

Kicsit talán sok a glancból – manapság az igazi retrózó filmekben, például az éppen futó György királyban az itteninél korhívebben koszosabbra és gondozatlanabbra csinálják a késő-tizennyolcadik századi úriember- és úriasszony-figurákat –, mégis érdeklődéssel nézzük végig a főszereplő két nővér párválasztási viszontagságait, s közben mérlegre vetjük a Jane Austen-i kérdést: vajon a sense, az idősebbik nővér józan esze, lemondásra is képes belátása juttat el biztosabban a boldogsághoz, vagy a fiatalabbik nővér sensibilityje, érzékenysége és fékezhetetlen „romantikus” szenvedélye. Szerencsére a végén mindketten eljutnak a boldogsághoz, s voltaképpen a néző is boldog lehet: kulturált és fájdalommentes módon kapott képet egy klasszikus angol regényről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=245