KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/október
KRÓNIKA
• (X) : Öndivatbemutató
• (X) : 8. Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivál
MAGYAR MŰHELY
• Balassa Péter: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Magyar Titanic Beszélgetés a hetvenes évekről
• Jeles András: Filmcsók
• Heller Ágnes: A trák asszony nevetése A Jancsó-szalon filozófusai
MÉDIA
• Schubert Gusztáv: A képzet hatalma Médiabomba
• Hahner Péter: Amikor a farok csóválja...
• Hirsch Tibor: A képernyõ istene Truman Show

• Nádori Péter: Célpontok 1968: az elfelejtett Amerika
• N. N.: Mi lett velük?
• Epres Viktor: Amerika-amnézia
• Csejdy András: Felsőfokú honismeret A nagy Lebowski
• Beregi Tamás: Púderporparádé Maszkabál a mozivásznon
• Varró Attila: A tőr és a maszk Zorro álarca
• Kövesdy Gábor: A multiplex még nagyobb Mozi-forradalom
• Zachar Balázs: Mozgópiac
• Molnár Dániel: A hangerõ velünk van Multihang
• Bojár Iván András: Az ezüstnitrát illata Mozihalál
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Reformkonyha A Balkán mozija
• Kövesdy Gábor: Kelet-nyugati átjáró Karlovy Vary
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vászoncigányok Romani Kris – Cigánytörvény
• Schubert Gusztáv: Mizz Bronti segít Két angol lány
• Takács Ferenc: Az érzéstelenített látvány Ryan közlegény megmentése
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: A rokon
• Bori Erzsébet: Welcome to Sarajevo
• Nyírő András: Dark City
• Vidovszky György: A suttogó
• Hungler Tímea: Grease
• Tamás Amaryllis: Bűntársak
• Hirsch Tibor: Chipkatonák
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: A bab is hús A nagymama és a kinofón

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vadregény

Vajda Judit

Vajda Judit

Into the Woods – amerikai, 2014. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Stephen Sondheim musicaljéből James Lapine. Kép: Dion Beebe. Zene: Stephen Sondheim. Szereplők: Meryl Streep (Banya), Anna Kendrick (Hamupipőke), James Corden (Pék), Daniel Huttlestone (Jack), Emily Blunt (Pékné), Lilla Crawford (Piroska). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 125 perc.

Mivel hazánkban csak 2014-ben mutatták be színpadon, nem olyan ismert, de az 1986-os Lapine – Sondheim-musical, a Vadregény afféle gyűjtőmeseként már a Shrek előtt 15 évvel összetoborzott több képeskönyvnyi hőst, a belőlük összeálló supergroup közreműködésével pedig jóízűen kiparodizálta a klasszikus tündérmeséket. A színpadi eredetiből a Chicagót és a Kilencet jegyző Rob Marshall rendezett filmadaptációt, melyben Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Az égig érő paszuly Jankója ad egymásnak csúcstalálkozót, kiegészülve egy összekötő kerettörténettel, a Pék és a Pékné sztorijával.

Ahogy a frappánsan felhasznált-kifordított Grimm-mesék mindegyike kettős értelmű és valamiképpen az emberi életút fontos eseményeire reflektál (a Piroska és a farkas az ártatlanság elvesztésére, a Hamupipőke a női határozatlanságra, az Aranyhaj/Rapunzel a gyerek kirepülésére a családi fészekből és ezzel szoros összefüggésben az öregedéstől való félelemre, Az égig érő paszuly pedig arra, milyen nehézségekkel küzd egy egyedülálló anya), úgy a cselekmény gerincét alkotó, a gyermektelen Pék házaspárról szóló história is hasonló problémát fogalmaz meg szimbolikusan. A két hős elkeseredetten szeretne szülővé válni, ez azonban biológiai és természetfeletti okok miatt nem történhet meg – ha azonban teljesítenek bizonyos teljesíthetetlen próbákat, összejöhet a hőn áhított gyermek. A boszorkány figura által kiszabott, több elemből összeálló feltételrendszer így egyszerre utal a meddőség elleni kezelések passiójára és azokra a későbbi hányattatásokra, ami majd szülőként vár rájuk. Ez a modern kor embere számára is átélhető, egyszerre metaforikus és szórakoztató mese azonban másfél óra után kifullad – a gond csak az, hogy a Vadregény játékideje bő két óra, az utolsó félóra semmitmondó locsogása pedig jócskán visszavesz az addigi hatásból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12193