KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/szeptember
KRÓNIKA
• Báron György: Hamlet Trabanttal Gábor Miklós

• Gelencsér Gábor: Atya, Fiú, Bergman A szeretet konfliktusai
• Kúnos László: A mester lehunyja szemét: lát A Bergman-család
• Győrffy Iván: Kísértetek és bolondok Dúl-fúl, és elnémul
• Karátson Gábor: Az agyaghadsereg bevonul Pekingbe Kundun
• Sári László: A vigasztalás mandalái A mesés Tibet
• N. N.: Tibet filmen
• Fáy Miklós: Csöndet! Csöndet! Philip Glass Kundunja
MÉDIA
• Szíjártó Imre: Tetszik, de nem tudják Mozgókép- és médiatankönyvek Magyarországon
• Gelencsér Gábor: Szemtan Bódy Gábor Filmiskolája
• Muhi Klára: Együtt nézzük a Schwarzeneggereket Tanárok a mozgókép és a média iskolai oktatásáról
• Varga Balázs: Iskolapélda Tanköteles magyar filmek

• Beregi Tamás: Tájkép Apokalipszis után Armageddon és más katasztrófák
• Varró Attila: Godzilla Godzsira ellen Halhatatlan szörnyfilmek
• Bikácsy Gergely: Szonatinák a vallon erdőben André Delvaux
• Fáber András: A zongorakísérő Beszélgetés André Delvaux-val
• Csejdy András: Huncut realisták Mai angol film
• Kovács István: Menekülés a Szabadság moziba Lengyelek cenzor nélkül
KRITIKA
• Forgách András: Húsz lapát föld A cseresznye íze
• Hirsch Tibor: Folytassa, Hollywood A varázsige: I Love You
KÖNYV
• Kövesdy Gábor: Pascal kamerával Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Éjfél a Jó és a Rossz kertjében
• Halász Tamás: Jöttünk, láttunk, visszamennénk II. (Időalagút)
• Harmat György: Majd elválik
• Hungler Tímea: Julie DeMarco
• Tamás Amaryllis: A vér szava
HANGKÉP
• Petri Lukács Ádám: Kaukázusi Rakétakör

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Arzén és levendula

Horváth Balázs

Arsenic and Old Lace – amerikai, 1944. Rendezte: Frank Capra. Szereplők: Cary Grant, Priscilla Lane, Peter Lorre. Forgalmazó: Pro Video. 114 perc.

Hogy vehetnéd feleségül szerelmedet, ha négymillió szót írtál a házasság ellen? Hogy indulhatnál nászútra, ha épp most tudtad meg, hogy kedves, idős nénikéid méregkeverők, akik kegyeletből öreg, magányos férfiakat szabadítanak meg „szenvedésüktől”? Az egyik testvéred Teddy Rooseveltnek hiszi magát, a másik Boris Karloff hasonmása. Mindez csak néhány probléma, amit a nagymenő író és színikritikus Mortimer Brewsternek (Cary Grant) meg kell oldania egy hosszú halloweeni éjszakán Frank Capra vígjátékában.

A negyvenes évek elejére Capra, olyan filmekkel a háta mögött, mint a Váratlan örökség, a Becsületből elégtelen vagy Az utca embere, már bőven az amerikai álom egyik legfontosabb mozgóképes ideológusának számított. Kedvelt témája a jószándékú, idealista egyén elkeseredett küzdelme a korrupt hatalommal szemben. Rendíthetetlen optimizmusát több mint hetven év távlatából könnyen túlzónak érezhetjük. Az Arzén és levendulában azonban egy másik fontos tehetségét mutatja a rendező, a kiváló mesélőjét, aki úgy ad elő, hogy teljesen belefeledkezünk a történetébe.

A film ugyanis, akárcsak az Ez történt egy éjszaka, a színtiszta szórakoztatás jegyében született. A rendező az általa már betéve ismert műfaj, a screwball comedy alapjaira helyezi az alkotást. A végletekig precíz forgatókönyvnek hála egyik őrült helyzetből a másikba csöppenünk, nincs megállás, pihenő vagy üresjárat. Minden jelenet csúcsra járatja az abszurditást, minden karakter mániákus, és mindig minden fokozható. A hebegő, kapkodó, fejvesztve rohangáló Cary Grant talán soha nem volt ennyire vicces.

Az Arzén és levendula igazi különlegessége azonban nem pusztán bolondosságában, hanem az azt átitató fekete humorában rejlik. Sorozatgyilkosok, pszichopaták, őrültek, és jó pár hulla körül bonyolódik a cselekmény, sötét és gonosz dolgokból tökéletes vicceket csinálva. A rendezőt ismerőkben legfeljebb az kelthet hiányérzetet, hogy Capra híres, a kisemberrel szembeni mély szimpátiája szintén a morbid hangulat áldozatául esik. De ebben az esetben ez egy szükséges és belátható áldozat.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12278