KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/szeptember
KRÓNIKA
• Takács Ferenc: William S. Burroughs 1914–1991

• Csejdy András: Nincs pardon Marco Ferreri
• N. N.: Marco Ferreri
• Ardai Zoltán: Latin-európai psycho Ismét a Dillingerről
• Fekete Ibolya: Egy bizonyos idegállapot Délkelet-európai filmhét
• Makai József: Turbópartizánok A szép falvak szépen égnek
• Bori Erzsébet: Birodalmi lépegetők Új orosz filmek
• Horváth Antal Balázs: A magány mozaikképei Atom Egoyan
• N. N.: Atom Egoyan
• Kömlődi Ferenc: Virtuális szeretők Exotica
• Upor László: Toll a füledbe Orton, a botrányos életű zseni
KRITIKA
• Molnár Gál Péter: Woody Allen barna pulóverben Hatalmas Aphrodite
• Fáy Miklós: A klarinétos Woody-zene
• Bóna László: Az eltűnt idő lábnyomában Elveszett világok
• Asbóth Emil: A testrabló Kockázatos játék
• Hirsch Tibor: Vakvágányon Retúr
• Turcsányi Sándor: Reservoir Girls Fülledtség
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Cigányok ideje
• Bori Erzsébet: Batman és Robin
• Turcsányi Sándor: Kolja
• Ardai Zoltán: A selyem sikolya
• Kovács Kristóf: Sötét zsaruk
• Tamás Amaryllis: Nekem 8
• Harmat György: Féktelenül 2.
• Speier Dávid: Menekülés Los Angelesből

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Fenegyerek fénykora

Brian Michael Bendis író 18 évi közös munka után igazolt át a Marvel kiadótól a DC-hez. Döntése érthető, a Marvelnél jóformán mindent megírhatott, amit csak akart. Most, hogy ottani életműve lezárult, már kijelenthető, hogy legnagyszerűbb sorozata a kétezres évek közepén megjelent Fenegyerek volt, ez a lélektanilag és szociológiailag egyaránt megalapozott, okos, komplex szuperhősnoir, amely eleinte a krimi, később egyre inkább a gengsztertörténet zsáneréhez került közel. Ha filmes párhuzamot keresünk, nem túlzás a Fenegyereket a Dróttal együtt emlegetni. Magyarul ezek a történetek az utóbbi évektől jelennek meg, az új kötetben éppen a Vezér tér vissza, akit nemrég saját fia és felesége próbált eltenni láb alól. A maffiózó most egyszer és mindenkorra leszámolna Fenegyerekkel. Az erkölcsi kérdésekről, hatalmi játszmákról, sőt párkapcsolati dinamikákról szóló sztori Alex Maleev sűrű, fojtogató atmoszférát teremtő képei miatt szinte zsigeri hatást vált ki – Bendisék Fenegyereke kihagyhatatlan darab, a szuperhősműfaj kortárs csúcsa.

Brian Michael Bendis – Alex Maleev: Fenegyerek – Hatalomátvétel. Színes, puhafedeles, 112 oldal. Kiadó: Kingpin.

 

Vámpírvadászok Afrikában

Az olasz Dampyr sorozat új kiadójának bevált a rendezvényes és könyvesbolti terjesztés, ezért a Dylan Dog mellett ezzel a fumettóval is hosszabb távon terveznek. A kétrészes A csontvázak partjával vissza is kanyarodtak a kezdetekhez, az eredeti széria 6-7. epizódját fordították le. Ez nem zavarja az olvasást: a Dampyr, miként élőhalottakból és félvámpírokból toborzott szereplőgárdája, bizonyos tekintetben időn kívül áll, csak a karakterek viszonyaiból derül ki, hogy hőseink nem olyan rég verődtek össze.

Az aktuális fenyegetést egy Namíbiában rejtőzködő vérszívó jelenti, aki gyémántbányájában sanyargatja az uralma alá került szerencsétleneket. Az embereken élősködő vámpír figurája a helyszín miatt az afrikaiakat kizsákmányoló fehér emberrel kerül párhuzamba, az író, Mauro Boselli azonban tartózkodik a helyi társadalmi viszonyok mélyebb elemzésétől, és inkább a véres leszámolásokra koncentrál. Ez utóbbihoz a főhős, Harlan és társai kéretlen segítséget kapnak a namíbiai térség fekete ősvámpírjától. A kevés meglepetést tartogató akcióhorrort leginkább az aprólékos, realisztikus rajzok miatt érdemes elolvasni. Maurizio Dotti nemcsak az árnyékokat, fényeket használja virtuóz módon, hanem az arcszőrzetek, frizurák és különféle ruhaanyagok ábrázolását is nagy kedvvel oldotta meg, kezdő grafikusok rengeteget tanulhatnak tőle.

Mauro Boselli – Maurizio Dotti: Dampyr – A csontvázak partja. Fekete-fehér, puhafedeles, 188 oldal. Kiadó: Frike.

 

Még egy vámpír

Nem számoltam meg, de az utóbbi pár évben alighanem Koska Zoltán készítette el a legtöbb képregényoldalt fiatal alkotóink közül. Legújabb füzetének már a címe is mutatja, hogy tét nélküli „örömképregényről” van szó. A Wérengző Walken Wámpír Wejtélyében a legutóbbi Koska-művekben megismert debil nyomozócsapat tér vissza, hogy összefussanak a vámpírrá vált, esetleg csak vámpírnak öltözött Christopher Walkennel. A habkönnyű kergetőzésből álló sztori leginkább a jeles színész előtt tett főhajtásként értelmezhető, valamint bizonyítja, hogy Koska a cikkírással töltött csütörtök délelőttömből is szórakoztató képregényt tudna csinálni. Lelkesedése és formaérzéke előtt le a kalappal, de nem elég szigorú szerkesztője saját magának: ezt a viccet nem sok értelme volt negyven oldalon át húzni. Alig várom, hogy Koska Zoltán igazi történetmesélő képregényt készítsen, és ne kocsmai beszélgetésekben felmerülő poénokra pazarolja kivételes tehetségét.

Koska Zoltán: A Wérengző Walken Wámpír Wejtélye. Fekete-fehér, irkatűzött, 44 oldal. Szerzői kiadás.

 

Új stripek a Filmvilágban

Dudás Győző sorozata után 2018-ban Lénárd László képregényeit közöljük a Papírmozi rovatban. Az író-rajzoló nem feltétlenül egyes filmekre koncentráló, inkább a mozgókép működéséről, a filmek iránti rajongásról szóló, vicces képsorokat ígér. Ezeket a digitális Filmvilág olvasói színesben is láthatják, a színezés Koska Zoltán munkája.

 



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13505