KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vadregény

Vajda Judit

Vajda Judit

Into the Woods – amerikai, 2014. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Stephen Sondheim musicaljéből James Lapine. Kép: Dion Beebe. Zene: Stephen Sondheim. Szereplők: Meryl Streep (Banya), Anna Kendrick (Hamupipőke), James Corden (Pék), Daniel Huttlestone (Jack), Emily Blunt (Pékné), Lilla Crawford (Piroska). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 125 perc.

Mivel hazánkban csak 2014-ben mutatták be színpadon, nem olyan ismert, de az 1986-os Lapine – Sondheim-musical, a Vadregény afféle gyűjtőmeseként már a Shrek előtt 15 évvel összetoborzott több képeskönyvnyi hőst, a belőlük összeálló supergroup közreműködésével pedig jóízűen kiparodizálta a klasszikus tündérmeséket. A színpadi eredetiből a Chicagót és a Kilencet jegyző Rob Marshall rendezett filmadaptációt, melyben Hamupipőke, Piroska, Aranyhaj és Az égig érő paszuly Jankója ad egymásnak csúcstalálkozót, kiegészülve egy összekötő kerettörténettel, a Pék és a Pékné sztorijával.

Ahogy a frappánsan felhasznált-kifordított Grimm-mesék mindegyike kettős értelmű és valamiképpen az emberi életút fontos eseményeire reflektál (a Piroska és a farkas az ártatlanság elvesztésére, a Hamupipőke a női határozatlanságra, az Aranyhaj/Rapunzel a gyerek kirepülésére a családi fészekből és ezzel szoros összefüggésben az öregedéstől való félelemre, Az égig érő paszuly pedig arra, milyen nehézségekkel küzd egy egyedülálló anya), úgy a cselekmény gerincét alkotó, a gyermektelen Pék házaspárról szóló história is hasonló problémát fogalmaz meg szimbolikusan. A két hős elkeseredetten szeretne szülővé válni, ez azonban biológiai és természetfeletti okok miatt nem történhet meg – ha azonban teljesítenek bizonyos teljesíthetetlen próbákat, összejöhet a hőn áhított gyermek. A boszorkány figura által kiszabott, több elemből összeálló feltételrendszer így egyszerre utal a meddőség elleni kezelések passiójára és azokra a későbbi hányattatásokra, ami majd szülőként vár rájuk. Ez a modern kor embere számára is átélhető, egyszerre metaforikus és szórakoztató mese azonban másfél óra után kifullad – a gond csak az, hogy a Vadregény játékideje bő két óra, az utolsó félóra semmitmondó locsogása pedig jócskán visszavesz az addigi hatásból.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12193