KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/május
KRÓNIKA
• Bikácsy Gergely: René Clément halálára
• Bárdos Judit: Perczel Zita (1918-1996)
DOKUMENTUMFILM
• Bikácsy Gergely: Kecske, füst, érzelem Vita dokumentum-ügyben
• Jancsó Miklós: Azúr Szimulákrum
• Simó György: Látja? Nem látja Kerékasztal-beszélgetés
• Dániel Ferenc: Sakktáblán véres bábuk A BBC Jugoszláviája
• Bori Erzsébet: Mögötte fut a filmes Doc’est: kelet-nyugati dokumentumok
• Földényi F. László: Buñuel tekintete Föld, kenyér nélkül, 1932
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Nagy expedíciók, kis felfedezések Berlin
• Bikácsy Gergely: Üdvhadsereg, Szodoma, Gomorra Filmeurópa Londonban

• Csejdy András: Kis cigaretta, valódi, finom Füst; Egy füst alatt
• Bokor Nándor: Hitchcock tetthelyein Helyszíni szemle
• Ádám Péter: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
• Kovács Ilona: Napóleon, a médiasztár Egy mítosz alakváltozásai
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Mozi a szállodában 1896. május 10.: az első magyar filmvetítés
TELEVÍZÓ
• Gelencsér Gábor: Befelé táguló kör Ezredvégi beszélgetések
• Sneé Péter: Mindig akadnak kivételek Beszélgetés Árvai Jolánnal az FMS-ről
LENGYEL FILM
• Kovács István: Az átvilágított ember Krzysztof Kieslowski emlékezete
KRITIKA
• Spiró György: Jó film, rossz cím Hagyjállógva Vászka
• Lukácsy Sándor: Ne feledd a tért... Mondani a mondhatatlant
• Ardai Zoltán: Lagerfeld megússza Prête-à-porter – Divatdiktátorok
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Valaki más Amerikája
• Hegyi Gyula: City Hall
• Hungler Tímea: A halál napja
• Harmat György: A gyanú árnyéka
• Hungler Tímea: Tökéletes másolat
• Sneé Péter: Bűnbeesés ideje
• Tamás Amaryllis: Az esküdt

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Lagaan

Világverők

Pápai Zsolt

Hollywood és Bollywood eurokonform násza. Ashutosh Gowariker egészen az Oscar-jelölésig menetelő indiai eposza.

 

Ritkán esik meg, hogy egy originális indiai film menlevelet kapjon az erősen helyi értékű produkciók gyártására szakosodott Bollywood határain túlra, mi több, fényes karriert fusson be a nagyvilágban, rajongott és ajánlott darab legyen mindenhol, ahová csak eljut. A 2001-ben Oscar-jelölésig menetelő Lagaan a kivételek egyike: az indiai filmtörténet eddigi legnagyobb költségvetésű produkciója a világ meghódításának igényével készült, és egyszerre vállalja az indiai mozi hagyományait, valamint igyekszik a legfrissebb nyugati trendeknek megfelelni.

Az eredetileg négyórás, de a nyugati forgalmazás kedvéért 25 perccel karcsúbbra vett mű alcíme (Volt egyszer egy India) eposzi méretű mesét ígér. A történethez A hét szamuráj és a Menekülés a győzelembe is sorvezetőül szolgálhatott, azaz a nyugati és a keleti ihletettség is érzékelhető a filmet nézve. A sajátos műfajkevercsnek tetsző fabula egyszerre él a sportfilm, a musical, a románc, a vígjáték és a western eszközeivel, de a zsánerelegyből nem afféle hibrid, hanem egységessé szerkesztett mozi kerekedik. Gowariker direktor az innen-onnan elemelt elemeket hézagmentesen illeszti össze, mégpedig úgy, hogy a művelet közben csupán mértékkel adagolja az egzotikumot, és fél szemmel végig a multiplexekben szocializálódott néző tekintetét keresi.

A Lagaan az indiai mozi egyik kulcsfontosságú és állandóan visszatérő témáját, a nemzeti önazonosság utáni kutakodás problémáját boncolgatja egy mikroközösség hányattatásainak bemutatásán keresztül – egy kifejezetten szórakoztató film keretében. 1893-ban járunk. A nagy nyomorban tengődő, közép-indiai Csampanir tartomány dölyfös brit ura háromszoros terményadót, azaz lagaant követel a néptől, viszont, nem létező nagyvonalúságát demonstrálandó, nyit egy kiskaput: ha az egyik falucska lakói legyőzik krikettben a helyőrség válogatottját, nemcsak ők, hanem az egész tartomány három évre mentesül minden kötelezettség alól. A számukra ismeretlen sport szabályainak megtanulása és a mérkőzésre való felkészülés során a parasztoknak nem csupán a maguk kishitűségével, de az indiai társadalmat leszíjazó előítéletekkel – a kasztrendszer átkos örökségével – is meg kell küzdeniük, azonban az öntudatra ébredés frontján elért sikereik értelmet adnak áldozataiknak.

A néhol derűsebb és humorosabb jelenetekkel is megerősített, epikus áradású történetben a drámai és a lírai betétek képeznek szigeteket, hála a rendre – úgy húszpercenként, félóránként – megérkező, az indiai tömegfilm egyik elmaradhatatlan kellékének számító musical-szekvenciáknak és a feszesre vont szerelmi szálnak. A Lagaan legnagyobb erénye a remek színészválasztás, a sodró erejű cselekményvezetés és az invenciózus fényképezés. Különösen a film első felére jellemző, hogy a jelenetek felsnittelését olajozott svenkekkel, a mező–ellenmező technikát pazarul megkomponált hosszabb beállításokkal, a nagytotálokat pedig szuperközelikkel keveri szisztematikusan a rendező, és ez a vizuális értelemben vett ellenpontozó szerkesztésmód sajátos lüktetést kölcsönöz a képeknek.

A film képi világának megkomponáltsága a feszültség szinten tartásának fontos eszköze, csakúgy, mint a cselekményszövés könnyedsége. Gowariker óvatosan elkerüli az esetlegesen csak lokális érdeklődésre számot tartó momentumokat, és energiái javát a mesélésre összpontosítja, ebből következően még a film teljes utolsó óráját kitevő – a mezei mozista számára is könnyűszerrel megjósolható végkimenetelű – krikettviadalt is képes úgy bemutatni, hogy az a sportágban járatlan néző számára is élő és élvezhető legyen. A Lagaan nem a vigaszágon került be a kortárs A-szériás filmek élvonalába, és méltó vetélytársa bármely fősodorbeli produkciónak. Hollywood és Bollywood nászából izgalmas – ugyanakkor minden ízében eurokonform – mozi született.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/02 28. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2071