KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/január
1895–1995
• Bikácsy Gergely: Lumière vonatán A mozgókép Pacific Szimfóniái
• Peternák Miklós: A következő száz év Filmutópia
HISTÓRIA
• N. N.: A tizenötezredik pillanat Minden kép kordokumentum?
• Bori Erzsébet: Itt lapátol a kommunista párt! Privát Németország
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Pelikán ladikján Beszélgetés Bacsó Péterrel
• Sneé Péter: Honi kihívások Beszélgetés Gárdos Péterrel
VIZUÁLIS ERŐSZAK
• Schubert Gusztáv: A vérnősző angyal Született gyilkosok
• Könczöl Csaba: Játék és szimuláció Ölj számítógépen!
KÖNYV
• Hirsch Tibor: Ha Bolyai, akkor nem-euklideszi Frivol múzsa
• Váradi Júlia: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
• Kovács András Bálint: A Meseautó esélye Beszélgetés Király Jenővel
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Az elfeledett nevetés Pordenone
RETROSPEKTÍV
• Bori Erzsébet: Élet a dobozban Film-múzeum
• Antal István: A szem és a fül Lengyel avantgárd
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Bronxi mese
• Bori Erzsébet: Kétségek között
• Bíró Péter: A specialista
• Mockler János: Egy lány miatt
• Schubert Gusztáv: Veszélyes vizeken

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Korcs szerelmek

Pápai Zsolt

 

Abból az évente egy premierbõl, amelyre a latin-amerikai filmek frontján sor kerül Magyarországon (Az élet egy füttyszó; Az ezredes úrnak nincs, aki írjon), hiába érzékeljük mind világosabban, hogy az amerikai kontinensen Los Angelestõl délre is születnek – persze nem hollywoodi értelemben véve – izgalmas produkciók, a hazai forgalmazók érdektelensége miatt csaknem fehér folt számunkra a kortárs mozi ezen régiója a világ mozgókép-térképén. Nem csoda, hogy elsõ körben a Korcs szerelmek is kimaradt a szórásból, és csak nemzetközi fesztiválsikerei, illetve Oscar- és Golden Globe-jelölése után figyeltek fel rá, némileg megkésve, a honi forgalmazók.

A Korcs szerelmek három – egymásba gubancolódó sorsokat bemutató – történetet beszél el, amelyek a legalsóbb társadalmi osztályoktól a felsőközéposztályig pásztázzák be Mexikóvárost. Alejandro Gonzáles Iñárritu e munkájával debütált, de jól láthatóan nem kezdő, és a filmtörténetben is otthonosan mozgó rendező: munkájának gyomorig hatoló humora és a középső epizód Tristana-allúziói Buñuelt, a véletlendramaturgiára épülő és a lineáris időkezelést hanyagoló szerkezet pedig Tarantinót idézi. Iñarritu a Ponyvaregényhez hasonlóan fűzi egymáshoz a három, egymással lazán összefüggő mesét, ráadásul oly módon, hogy a történeteket különböző zsánerek – az áldokumentumfilm, a melodráma és a thriller – határvidékére helyezi. Kockázatos megoldást választott, hiszen könnyen megeshetett volna, hogy filmje mozaikokra hullik, de ügyesen egymás felé kormányozza az epizódokat, és a mozi végül egységes struktúrává, kerek egésszé alakul. Ebben kivált markáns vizuális stílusa segíti a direktort: az anyag szinte végig kézikamerával vett, zaklatott plánokra épülő megmunkálása sokszor szikár és vad naturalizmusba úsztatja a jeleneteket. Az erős kontúrokkal megrajzolt, hiteles karakterek és a remek atmoszféraképző technika nyomán napjaink Mexikóvárosának nehéz színekkel megfestett tablója születik meg a vásznon. Robosztus és könnyed, lehangoló és felemelő film.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2492