KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/június
KRÓNIKA
• Pošová Kateřina: Rudolf Hrušínský
MAGYAR FILM
• Margócsy István: Kinek a szemével? Sátántangó
• Esterházy Péter: Egy nagyszabású Sátántangó
• Kovács András Bálint: A falfelület is történet Beszélgetés Tarr Bélával és Hranitzky Ágnessel

• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (2.) Időm Gombrowicz-csal
• Báron György: A mi nagy városunk Rövidre vágva
• Gál Ferenc: A kiégés mitológiája Rövidre vágva
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Virágos kert a mi szívünk Televízió
• Szabó Márta: A Berlusconi-produkció Médiakirályok, hercegek, grófok
• Várkonyi Tibor: Híradósztárok Francia tévéháború

• Bojár Iván András: Ölhet a művészet? A rombolás építészete (2.)
1895–1995
• Molnár Gál Péter: Egy negyedmosoly Giulietta Masina

• Kömlődi Ferenc: A Phoenix Hollywood halott istenei
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Micimackó háborúba megy Utrius
• Ardai Zoltán: Intra-Terrestrial Kiss Vakond
• Schubert Gusztáv: Az Ember-lépték És ne vígy minket kísértésbe
• Bikácsy Gergely: Billentyűszerelem Zongoralecke
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Vágyak vonzásában
• Hirsch Tibor: Tombstone – halott város
• Tamás Amaryllis: Csekkben a tenger
• Asbóth Emil: Az utolsó törvényen kívüli
• Mockler János: Szellem a gépben
• Turcsányi Sándor: Tűréshatár
• Harmat György: Elbaltázott nászéjszaka

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hannah Grace holtteste

Benke Attila

The Possession of Hannah Grace – amerikai, 2018. Rendezte: Diederik Van Rooijen. Szereplők: Shay Mitchell, Kirby Johnson, Louis Herthum. Forgalmazó: Sony. 85 perc.

 

A 2010-es években sorra érkeztek a moziba a kritikai és pénzügyi szempontból is sikeres horrorfilmek, amelyek nem a puszta ijesztgetésről vagy az esztelen vérengzésről szólnak, hanem Roman Polanski Rosemary gyermekéhez vagy William Friedkin Az ördögűzőjéhez hasonlóan társadalmi-pszichológiai drámaként is megállják a helyüket (Valami követ, Nyers, Sóhajok). Kiváltképp népszerűek a kortárs démoni horrorok, elég csak a James Wan-féle Démonok közöttre, A Babadookra, a dél-koreai Na Hong-jin Kokszongi siratójára vagy a tavalyi sikerfilmre, az Örökségre gondolni. Ennek az erős felhozatalnak az ismeretében merész ötletnek tarthatjuk, hogy Diederik Van Rooijen rendező (Bollywood hőse, Daylight) és Brian Sieve forgatókönyvíró (Teen Wolf – Farkasbőrben) elkészítették a Hannah Grace holttestét, ami az alkotók minden igyekezete ellenére nem lett több egy megfelelően félelmetes, de sematikus horrorfilmnél.

A Hannah Grace holtteste egy, Az ördögűző végét idéző szertartással indul: a címszereplő lányból próbálja több katolikus pap és édesapja, Grainger Grace kiűzni a démont. A papok halála árán látszólag sikeres a szertartás, ám miután Hannah holttestét elszállítják a halottaskamrába, a démon felébred a lányban, és sorra gyilkolja meg az intézmény személyzetét, hogy felerősítse a megszállott emberi testet. Vele kell szembenéznie az éjjeli ügyeletben dolgozó egykori rendőrnek, Megannak, akit a Gonosz mellett múltbeli traumája (passzivitása miatt ölték meg a társát) is gyötör.

Diederik Van Rooijen műve csak eleinte tűnik Az ördögűző párdarabjának, a cselekmény jelentős hányada inkább zárt szituációs horror és pszichothriller. A Hannah Grace holttestének vitathatatlan erénye a jól megválasztott fő helyszín, a hullaház, amely miatt eleve nyomasztó a film atmoszférája. Rooijen hozzáértő módon, fokozatosan adagolja az apró információkat a megszállott Hannah feltámadásáról. Ezeket a fogásokat persze a gyakorlott horror- és thrillerrajongók már unásig ismerik (ki-kialszanak a fények, „magától” kinyílik egy ajtó, légyraj tör elő a holttestből és így tovább), ezért igen gyorsan kitalálható, mi következik, miről fog szólni a cselekmény. Ám a Hannah Grace holttestében szerencsére viszonylag későn szabadul el a pokol, így a játékidő kétharmadában a film tökéletesen élvezhető feszült thrillerként vagy pszichohorrorként. Érdekes lehetne Megan drámája is, ha a megszállottság és a pszichológiai defektus között a határt elmosó Requiem egy lányért című német vallásdrámához vagy Cristian Mungiu Dombokon túljához hasonlóan a Hannah Grace holtteste alkotói is bizonytalanságban tartanák a nézőt, hogy a természetfeletti események valóban megtörténnek, vagy csupán a főhősnő képzelődik pszichés problémája miatt. Azonban Megan traumáját és a démon ámokfutását egyáltalán nem sikerült szinkronba hozni, ráadásul az alkotók igénytelen módon összecsapták a lezárást, és logikátlanul oldották fel a hősnő lelki válságát is. Így a Hannah Grace holtteste egyszer nézhető, gyorsan feledhető horrorfilm.

Extrák: Kimaradt jelenet, Hannah boncolása, Megan naplója, gyilkos csapat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14102